|
|
|
|---|---|
 |
|
| Örökre | ||||||
| Nyugodt a lelkem
Nem szomorú, nem zaklatott Csak vár arra, Hogy a túlvilági hajó Átvigyen a túlsó partra. Örök mozdulatlanságban Belesüllyedve a sárba A magamfajtákkal Örök kárhozatban Ezzel az örökké tartó gyásszal. Ott, ahol még nem ismerik a neved Ott, ahol nem ismernek fel, Ha megmutatom a képed, Mit útközben beejtek a tüzes folyóba, Hogy ott leljen örök kárhozatra Izzó vérembe zárva. Hogy ott égjen, Mert ott a helye S, hogy hozzám egy kicsit közelebb legyen. | ||||||
| ||||||
