|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szerelmes bánkódás | ||||||
| Itt, hol e bujdosó csermely
A bús bükben tévedez, S búslakodó énekemmel Csak a k?szirt epedez, Megjelensz, ó kegyes lélek! Epeked? szívemben, S hív kebledbe visszatérek Forró képzeletemben. Ha a bús hold sugárai A vizeken reszketnek: Bágyadt szemem záporai Csak téged emlegetnek; Ha a hajnal bíborszínnel Az égen pirosodik: Árvád lankadozó szívvel Terólad gondolkodik. Ha bús völgyek rejtekében Kínom el?tt bujdosom, A vadon bús zengésében Édes neved hangozom; Ha magányos kamarámban Keservimmel zárkozom, Könnyel ázott nyoszolyámban Utánad óhajtozom. Minden reggel siralomra Nyitom fáradt szememet, Siratlak, ha nyugalomra Hajtom árva fejemet. Oh, siratlak, míg könnyeim Forrása el nem apad, Míg bé nem húnynak szemeim, Míg szívem meg nem szakad. | ||||||
| ||||||
