|
|
|
|---|---|
 |
|
| Megálltam itt... | ||||||
| Megálltam itt, hol egykor rózsák nyiltak,
Hol virult hajdan ifju kikelet... De hol most homályos megtört szemekb?l Kisajtolt könnyek, - harmatcsepp remeg. - Üde rózsáknak szirmai lehulltak, A télnek átka itt is megfogant... Elmult vágyak helyét nem jelöli semmi, Csak egy behorpadt sivár ?szi hant. Zuzmarás, hófehér, téli éjszakákon Kijövök még néha fölkeresni téged... Megfagyott szivemben a megfagyott álom Ilyenkor ragyogva mindig ujra éled. - Visszasirom fájva elmúlt ifjuságom, Melyet ugy elsöpört sivár, ?szi szél... És a behorpadt, régi, kedves hantot Fehér hópelyhekkel födi be a tél... 1914 | ||||||
| ||||||
