|
|
|
|---|---|
 |
|
| Én egy ?szinte, igaz emberre vágytam | |||||
| Én egy ?szinte, igaz emberre vágytam,
Hittem, hogy tebenned végre megtaláltam. Fürödtem két szemednek bársony melegében, Éreztem a szerelmet minden ölelésben. Vágytalak szeretni tisztán és piszkosul, Mint vulkán ha kitör, tüzesen, oly vadul. Gondoltam, most szabad, repülni lehet, Elhittem, miénk a boldogságsziget. Ám jött egy keserves, óvatlan pillanat, Melyben megmutattad valódi önmagad. Most itt állok kábultan, bénán, megcsalatva, A reményt, a holnapot, mindent feladva. | |||||
| |||||