|
|
|
|---|---|
 |
|
| A rózsaszál | ||||||
| Hűvös esős éjszakán,
A zúgolódó Tisza partján, Szomorú kislány álldogál. Szomorú leány kezében egy rózsaszál, S némán zokogva egy fiút vár. Tudja hiába van itt és vár, Az ő szerelme többé nem jön már. Elragadta szerelmét a Vén Tisza, S többé nem is adja őt vissza. Szomorú kislány kezében egy rózsát szorongat, Felkiált most már hangosan zokogva: -Ostoba halál, Vén Tisza! Adjátok nekem őt vissza! Válaszként a Tisza még jobban morajlik, S föl-föl csapnak mérges habjai. Szomorú kislány kezében a rózsával Eltűnt a Tisza habjában. | ||||||
| ||||||
