|
|
|
|---|---|
 |
|
| Hozzá! | ||||||
| Arany hajad, mint a nap sugára
Vet fénykévét ruhácskád fodrára. Reng ruhádban a karcsú termeted: Rózsaszálon a gyémánt permeteg. Szemed a mély tenger csillogása, Égen földön nincs, nem akad mása. Ha engem látsz, lecsukod csendesen, Sugaráért od'adnám életem! Lelked nyájas holdsugár az éjben, Ringatózik mély tenger ölében. Óh! el?lem felh?k takarják el! S ha várok rá... eltünik - a nap kel. Szíved? Óh! a szíved nem találom, Ez az én bús, szomorú halálom. Széttörnélek! - de kezemen bilincs: Meghalok érted, mert szíved az nincs. | ||||||
| ||||||
