|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egyetlen és kegyetlen . . . | ||||||
| A napon, a ver?fényes napon
Mennek a n?k vígan és álmatagon. Lebeg a kócsag és virág virit A tavasz, a tavasz bontja szineit. Mily szép e világ, gyönyör? tünemény, Bús életem, rád t?z e büszke fény. A napvilág, a boldog nagy világ Ezer ékét dúsan tündökli rád. Miért, miért, én még ifjú szivem, Hogy néked mégis ma nem kell senkisem? Az élet selymén hímezett csodák, Nem kellenek ez újult violák. Csak Anna kell, csak Anna, aki nincs. Egyetlen és kegyetlen drága kincs. Szegény sorsom nagy diadémje Ő, Imádandó és énekelend?! Ki tudja hol van, hogy ma kit szeret? Borulj rá mámorral, fiatal kikelet! | ||||||
| ||||||
