|
|
|
|---|---|
 |
|
| Emlék... | ||||||
| Szinte már ezer éve,
hogy elmentem a hegyek területére. Igen, Bükkszentkereszten voltam, s a barátaimmal szórakoztam. Akkor jött egy lány, kinek kiléte számomra talány, Túrázgattunk a sötétben, s a lány kicsit sem félve, törte az utat el?re, el?re a rengetegbe. A lány mögött menvén, szemem, s lámpám ottmaradt a fenekén. Majd beszélgetésbe kezdtünk, sokat incselkedtünk, S még többet nevettünk. Ezek a napok megragadtak, és még élek megmaradnak, megmaradnak bennem, S ha rá gondolok, jó lesz a kedvem. | ||||||
| ||||||
