|
|
|
|---|---|
 |
|
| Gondolok Rád! | ||||||
| Nem is tudom,mit mondhatnék Neked,
Örülök,hogy találkoztunk s beszélgettem Veled. Milyen régóta vártam már erre a pillanatra, De Te semmi jelét nem adtad,hogy vártad volna. Szomorú voltam miattad,mindig reménykedtem, Egyszer csak megszólítasz és azt mondod-tetszel nekem. Hónapokat kellett várnom erre a napra, Végre megtörtént,míg versemre a választ megkaptam. Ha hagynád,hogy végre megismerjél engem, Szerintem nagyon jó barátok lehetnénk mi ketten. Ha van egy igaz,?szinte barátod minden napra, Elmondhatod,hogy szerencsés vagy,hogy megkaphattad. Szeretném,ha tudnád,az ?szinteség az erényem, Bármi történjék is,T?led is ezt remélem. Csak arra kérnélek,ne túl sokat várakoztass, Az elveszett id?kért,talán még kárpótolhatsz. Ha tudnád,hogy mennyire vágyom rá,hogy átöleljél, Kicsit megsimogassál,kicsit szeressél. Annyira hiányzik egy kedves szó,kis odaadás, Szörny? napokat élek meg,szívem nem talál vigasztalást. Nem értelek,mire vársz még,kérlek szeress belém, Ha csak kicsit is számítok Neked,nem lesz nehéz. Van valaki a közeledben,ki vágyakozva gondol Rád, Mindent megadnék azért,hogy végre rám találj. | ||||||
| ||||||
