|
|
|
|---|---|
 |
|
| Lelkemben-Lillának | ||||||
| Feküdtünk az ágyban, szenvedéllyel szeretkeztünk.
Együtt, a félhomályban, ahogy még senki előttünk. Megcsókoltam a nyakát, melynek íze akár a méz. Megcsókoltam az állát, ő mélyen a szemembe néz. Metsző kék tekintetével, úgy tekint felém. Hihetetlen szenvedéllyel, végre az enyém. Gyönyörű teste, egybeolvad az enyémmel. Örökkön-örökké, kéjes szenvedéllyel. Gömbölyded keblein, pihennek szőke fürtjei. Negédes ajkain, Bacchus szőlőerdei. Vérvörös húsos ajkai, forrón izzanak a számon. Vele szeretkezni, maga a megvalósult álom. Hosszú feszes combjaival, köbeöleli a csípőm. Gyengéd kecses kezeivel, megölel féltőn. Mélyen a szemebe néz, egyszer csak megremeg. Hirtelen felnyög, s érzem ELMEGY. Enyém lett hát végre, teljesült a sorsom. Minden áldozat megérte, őt szeretni isteni irgalom. Megpihen rajtam, hosszú haja az arcomba ér. Kábult voltam, hirtelen minden véget ér. Nem akarok menni, mert ővele csodálatos, De érdemes volt várni, mindez oly varázslatos. Itt kell hagynom számomra mindennek vége. Jön az alkony, szememen a Révész bére. | ||||||
| ||||||
