|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szerelem | ||||||
| A békamotívum fenyegetve előretört:
a lány remegőn bagyulálta magát a mocsárba, tétova rőt alak állt a sinek előtt őrt, mozdony dohogott szemrehányó bodrot okádva. Forró, mérges gőzökön át a hártya-azúrba rontott be a szélmazurka vadul; testemet, járdát, július lángja kigyújtja, rá cigaretta-csikkek: csókok raja hull. Hagyd a várost, hagyd az ostoba házsorokat, menj a mezőre: hajoljon rád napfény aranyága. Szívj melled szivacsába mámorító borokat, záporozzon a csók orcád izzó parazsára. | ||||||
| ||||||
