|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szerelem | |||||
| Magányos és gyenge voltam,
álmaimban vágyakoztam. Szinte a semmib?l kerültél el?, s testem ismét átjárta az er?. Már nem volt mi bánt, Hisz megtaláltam a lányt. Igen téged Kedvesem, Ki nem vagy más, mint az életem. Hozzád bemászok én az ablakon, egy hideg téli hajnalon, Csókjaimmal felébresztve, a füledbe súgom, Szeretlek nagyon! Álmaimban téged látlak, Az életben én meg nem bántalak. Csendben fekszünk a paplanon, S ajkad csattan az ajkamon. | |||||
| |||||