|
|
|
|---|---|
 |
|
| A tanúnak hívott liget | ||||||
| Itt a liget. Z?ld rejtekébe,
Lillám, avégre hívtalak, Hogy e cserfák setét enyhébe Velek szemközt állítsalak. Ezek tanúk, ezek hallották Szerelmem gyászos énekét, Gyakorta vissza is hangzották Búson a Lilla szép nevét. Halld csak, Lillám! mi bágyadt szell? Sohajtoz fenn az ágakon. Nézd, mint ingatja a z?ldell? Levélt a gyenge lombokon: Mind, mind az én sohajtozásim, Kik ott a fákon lengenek, Kiket gyakor panaszkodásim Mellyemb?l feltekertenek. Nézd, nézd, a rétnek b? harmatja Még mostanság sem szikkadt fel, Bár reggel ólta szárogatja A nyári nap hévségivel; Ezen magános rejtekemnek Mindennapos harmatjai Az én kiszáradt két szememnek Saját könnyhullatásai. Ezekkel e virágtölcsérek Megtelve vagynak úntalan. Hogy e virágok íly kövérek, Ah, nékem az be sokba van! | ||||||
| ||||||
