Esténként akárhányszor felnézek az égre,
téged látlak odafent az összes csillag képbe.
Csak téged látlak odafent, csakis téged szerelmem,
lehunyom a szememet és álmaimban kereslek.


Álmaimban megtalállak kicsiny kis rózsaszál,
csókolom én ajakidat vadabbul mint bárki más.
Veled vagyok jóban rosszban amikor csak tehetem,
veled én az életemet leélném még ezerszer.

...

Tudom, hogy szeretsz mégis fáj az élet.
Tudom, hogy élsz mégis láthatatlannak néznek.
Tudom, hogy kedvelsz mégis megbántottál
S, kedvesen, édesen átkaroltál
Tudom, hogy megbántad mit tettél
S, kedves hívószóra, mosolyra vágytál.
Néztél engem olyan, kedvesen, mámorítóan, édesen
S vártad azt, hogy megint minden rendben legyen.


Tudom, hogy ezt nem így akartad
Mégis megbántottál igazán
S, nem tudtam mit tegyek egy igazán szomorú éjszakán.
Tudtad, hogy nagyon rossz lesz mit tenni akartál
De te mégis belevágtál
S, nem foglalkoztál véleményemmel mit akkor eldobtál.


Tudtam, hogy megpróbáltál mindent helyrehozni
De ez nem ment igazán
Mert szívemet elraboltad
S tudtam csak TE érted dobban, igazán.
Szívemet nem fogadtad el hanem hanyagul eldobtad
S néztem vágyakozva utánad
Hátha meggondolod magad.

...

Én még gyerek vagyok, én még hiszek a mesékben, és hiszem azt, hogy ami köztünk van az örökké tart.
Én még félek attól, hogy egyszer majd azt mondod viszlát...nem akarok a jövőre gondolni csak a múltra s, jelenre
félek, hogy a távolság elrettent és aztmondod "nem bírom már tovább" és itt hagysz örökre fájó szívvel.
Mert érzem, hogy szeretsz és érzem a szívem mélyén, hogy te is ugyan így érzel.
Én még hiszek abban, hogy ez, ami köztünk van ez örökkön-örökké tart és kitartunk egymás mellett. De ezek mellett ott a félelem is.

...

Az magány elborít teljesen! A sötét szoba börtönében csak egy dolog tart életben! Egy név, amit kimondva leomlanának a falak és kiterjesztve szárnyaimat el tudnék repülni hozzá! Majd felkapnám, magamhoz szorítanám, és a fülébe súgnám, hogy szeretem, és nem engedem el többé soha többé! De sajnos szárnyaim nincsenek, repülni nem tudok! Csak a sötét szoba a név és az érzés maradt, meg amit iránta érzek! És az pedig az, hogy szeretlek!

...

játsszunk szerelmet és ne kérj, ne adj kegyelmet,
legyen igazgyöngy a könny ha beléd mar a múlt
és felszakadnak a behegedt sebek, a halott szerelmek
néznek rád mosolyogva és újra nyújtják kezük,
hogy megkapaszkodj, s beléd-kapaszkodjanak,
hát ne lökd el karjukat, kulcsold ujjaid ujjukra,
vagy kulcsold kezed imára és írd újra hited,
jöjj hát, mosollyal arcodon, játsszunk szerelmet,
játsszunk lebbenő szellőt nyári hőségben,
csillagfényt a titkokról hallgató sötétlő éjben,
simogató szép muzsikát a monoton csöndben,
egy érintést a bőrön az érinthetetlenségben,
játsszunk ölelkező párt, izzadt testünket fedje
jótékony homály, hálás mosolyod én lássam és
én köszönjem meg kitárulkozásod, hogy
magadba fogadtál, játsszunk hát, játsszunk
boldog embert, kiknek az ég egymást adta ajándékba,
játsszunk hát szerelmet

...

Ha este felnézel az égre,
gondolj egy fiú szerető szívére
S ne gondold hogy meg fog csalni,
hisz képes lenne érted meghalni.

...