Ady Endre a XX. század egyik legnagyobb magyar költője. Érmindszenten született egy elszegényedett nemesi családban. Fiatal korában megfordult református, majd katolikus iskolákban, gimnáziumi éveit a nagykárolyi piarista gimnáziumban töltötte, de megfordult a zilahi református kollégiumban is, ahol jelesre érettségizett. Életében fordulópontot jelentett, amikor 1903-ban megismerkedett Diósyné Brüll Adéllal, aki a múzsája lett és verseiben Lédának nevezett el. Ady 1904 és 1911 között hét alkalommal is elutazott Párizsba, a város nagy hatással volt rá. 1908-tól a híres Nyugat folyóirat munkatársa lett, itt jelentek meg versei is, de írt verseket a Népszavába is. Az I. világháború kitörését nemzeti tragédiának tartotta, verseket nem is közölt, csak a háború után jelentek meg ismét az írásai. A Tisza gyilkosság után szélütést kapott, majd tüdőgyulladással kűszködött, fájdalmasan fiatalon, életének 42. évében halt meg.
