Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
Ó álmok
Ó álmok, vágyak, illatok és árnyak,
körülöttem vad lidérctáncot járnak.
Ó ábránd, hiú ábránd, csalóka álom,
mi óta láttam őt helyem nem találom.

Nem találom őt reggel, délben sem este,
pedig szemem mindenűt csak őt kereste.
Ó teremtő minek adtál nekem érzékeket,
ha nem érezhetem őt, mert enyém nem lehet.

Szemem nem látja, keresi merően,
vágyam izzik bennem emelkedően.
Nem érzem testének finom illatát,
kisszobája árnyai tűnnek az éjjen át.

Oly távol van tőlem, de nincs okom panaszra,
marad a puszta csönd, s itt állok magamba.
Gondolatim, mint játszi szellő körülötte járnak,
a Nő, Ó álmok, vágyak, illatok és árnyak.
...
Tessényi László Gábor
Meghalt egy dallam...
Meghalt egy dallam, elcsitult halkan.
Nem is olyan régen ajándékba kaptam.
Meg kell, hogy gyászoljam, el kell, hogy feledjem.
Fájdalmas emlék lett, el kell, hogy temessem.

Ó Istenem! - pedig de nagyon szerettem!
Minden hangját szívem rejtekébe tettem.
Ahányszor felcsendült, kivirult az élet.
A viharos ég is csodálatos szép lett.

Hittem a zenének, a tündérmesének.
Akartam erősen, egészen enyémnek.
Visszavették tőlem, itt állok kifosztva.
Másnak adták, máshol szól már az a nóta

Te bolond tudhatnád, hogy színház az élet!
A szerep marad, csak szereplőt cserélnek.
Elmúlt már, elnémult, nem jön vissza soha.
Ködbe szállt véle egy varázsos éjszaka.
...
Elmúlt szerelem, Szerelem,
Ígéret
Megszerettelek.....Téged
Ezt kimondani sosem félek.
Az érzelmeim nem ragasztom Rád
mint egy bélyeget,
hiszen tudod a SZERELMET
megvenni nem lehet.
Szeretem ahogy rám nézel
szeretem ahogy mesélsz....emlékeid felidézed.
Tényleg megszerettelek!
Miért is és hogyan?
Sorolhatnám az okokat s a hasonlatokat.
Nem vallok szerelmet Neked ezzel,
csak Neked igérek.
Íme!
A sokból eggyet idézek:
Mint a festőművész megfesti
a csodás női pucér testet
olyan tisztán és őszintén foglak szeretni
Téged és a lelked!
...
Elfordultál
Elfordultál

Szemét dolgot mondtál, még rosszabbat tettél,
És tudom éveken át rajtam csak nevettél.
Nem érdekelt álmom, nem érdekelt vágyam.
Hideg volt a szíved, mint nekem most az ágyam.
Nem láttál szépnek, nem láttál jónak,
Bár inkább mentem volna, neki a folyónak.
Mit tehettem volna? elfordultál tőlem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, erőtlen!

Megsirattál hányszor? csak folyt a könnyem
És nem értettem: elhagytál? ilyen könnyen?
Álmom összetörted, lelkem megtapostad.
Csak én lehetek hibás, te kezeid mostad.
Tönkre tettél mindent, mindent elrontottál.
Mosolyogtál ugyan, de nekem csak hazudtál.
Mit tehettem volna? elfordultál tőlem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, erőtlen!

Nincs több vágyam, nem maradt már álmom
Nem érdekel az sem, ha egyedül kell hálnom.
Mindenemet adtam, de neked nem volt elég.
Csak húztad a szádat, ha szívem tártam feléd.
Neked olyan kellett, amilyen én nem lehetek.
És mit kaptam havonta? kussolok vagy mehetek!
Mit tehettem volna? elfordultál tőlem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, erőtlen!

Azt gondolom, most már nincs értelme élnem
Minek álmodjak, ha nincs mit remélnem.
Sokat szenvedtem, mára semmim nincsen.
Elhagyott a remény, mert te voltál a kincsem!
Fekszem, kelek, pár évet még vegetálok.
De ha eljön a nap a temetőig meg sem állok!
Mit tehettem volna? elfordultál tőlem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, erőtlen!

Tudom, hogy megbántad és talán el is hiszem
Mégsem tudok túllépni egy csomó mindenen.
Fáj minden seb, mit rajtam ejtettél
A sok hazugság, amivel etettél
Nem tudok változni, nem tudok más lenni,
Nem tudlak feledni vagy kevésbé szeretni!
De mit tehetek most már? hisz elfordultál tőlem,
Magányos maradtam, gyenge és erőtlen!
...
Árok és a lányok
Iskolába járok,
mert szeretnek a lányok,
reggelente az ágyból kimászok,
s, még zavarnak az álmok,
régebben elmondhattam, hogy autóval járok,
de bumm egy kanyar és elém került egy árok,
gyorsan korrigálok,
és ismét szállok,
a parkolóba begurulok,
de váááá, hol vannak a lányok?
keresek kutatok,
majd egyet meglátok, rám néz, s elpirulok,
de ismét ott egy árok!!!
...
Várakozás...
Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Szinte még gyerek voltam,
Mikor egy hatalmasat csalódtam,
S az idő megállt körülöttem,
lelkemet önsajnálatba kergettem.

Kellettek célok, melyek kihívást jelentettek,
hogy azokra figyeljek, s nem arra mit velem tettek.
Építettem valamit, ami romokba dőlt,
S a semmiből merítettem ismét erőt.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Mély a gödör, mi fogságban tart,
De kimászok nyomban, nincs mi visszatart.
Céljaim közelednek, s mindig kicsit nehezednek,
Lelkemben új tűz gyullad, és ismét nevethetek.

Majd két éve, hogy egyedül élek,
Szinte csak vánszorognak az évek,
Melyeket most kihasználok,
S céljaim elértével újakat találok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Nem mondom, hogy hibátlan vagyok,
De a vágyaim igen is nagyok,
Küzdök az álmaimért,
S ha elesnék, majd ismét talpra állok.

Talpra állok, s a hölgyre rátalálok,
Megtörhet végre a rám szabott átok,
Igen, talán szerelmes vagyok,
Hisz ennyi csak mit most neked adhatok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Talán egyszer rád találok,
S ti kik ezt olvassátok,
Tudjátok meg, az élet áldás,
S nem átok!
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó