Szeretném ?t elfeledni,
legyen végre nyugalom.
A múltat megtagadni,
ne fájjon már oly nagyon.

De feledni nem lehet,
szívet cserélni sem.
Borzasztó érzés fojtogat,
lelkembe itt a csend.

Mint vihar el?tt a tengeren,
ki lesz az áldozat.
Érzi szívem,megremeg.
mint hajón a boltozat.

Túlélni ezt a szerelmet,
nincs hozzá remény.
El süllyedek,mintegy vén hajó,
az élet tengerén.

...

Mindig és mindenkor


Mindig és mindenkor,
Bármit amit az élet hoz.
Veled mindörökké,
Nélküled minden véget ér.
Te vagy a boldogságom,
Ha nem vagy, örök szomorúságom.
Karod ölel megremegek,
Ajkad csókol t?zben égek.
Minden éjjel téged várlak,
Forró testtel, ég? vággyal.
Minden percben reád várok,
Hogy ég? testem karjaimba zárjon.

...

Uram mi volt a célod, mikor az utamba küldted ?t?
Mikor érzést ültettél szívembe, mely vérvörös virágba n?tt
Miféle nehéz próbatétel ez, mondd meg végre Uram?
Hogy itt állok zavartan, sehol sem találom önmagam

Vezess uram új útra, jöjjenek der?sebb hajnalok
Ha már te sem vagy mellettem, mondd meg, kiben is bízhatok
Suhan felém az áldott, karácsony, adj nyugtot énnekem
Csituljon szívem, sz?njön a hullám viharvert lelkemen

Forró imával kérlek, szent kezed vezessen engemet
Adj nekem új szívet, mely eztán szebben szeret
Templomodnak szelíd szegletében pihenhessek végre
Hálát adó szemmel nézzek majd fel a csillagos égre

Jászladnál tudjak majd b?nömb?l véled újra születni
Tudjalak téged és ?t is szívbôl, és tisztán szeretni
Utánad Istenem, néki szól majd ajkamon az ének
Az oltáron is érted, és érte ragyognak a fények

...

Szívem b?nös keresztje vagy te
Vonszollak, mint Jézus a kálvárián
Megfeszülök rajtad keserves kínnal
Minden magányos, gyászsötét éjszakán

Vérvörös hajnalon újra feltámadok
Kaparok utánad, ismét akarlak szüntelen
Álarcban játszom, tagadva téged
Fáradtan cipelem meggy?lölt életem

Keservvel irtalak szívemb?l,
Minden percem, minden lélegzet Téged temet
Hogy letehessem végre gy?lölve imádott
Könnyt?l gyöngyöz?, vérázott keresztemet

...

Szólnom kéne, de béna a szám
Pedig a szívemb?l mondanám.
Hamis az utad, amin haladsz
Féltlek, óvlak, magadra maradsz
Megcsal a szemed, téves a mérték
Nem látod tisztán mi is az érték
Eldobnál magadtól tiszta szíveket
Egy hamis gyöngyért? , nem, nem, azt nem lehet!
Ébredj már végre, nyisd ki szemedet!
Sokért a semmit odadni nem lehet
Vedd észre, sokan aggódnak érted
Nem akarod látni, vagy tényleg nem érted?!

...

Menj, menj csak tovább...
Én egy kicsit még álmodom,
Aztán játszom újra szerepem
A régi, megszokott színpadon.

Igazad volt, mert igazi n? vagy:
Gyönyör?, er?s és bátor.
Azt hittem, már közel vagy hozzám,
De most már tudom: nagyon távol.

Látom még arcod, ahogy rám nézel,
De ez a mosoly már fáj nekem,
Majd érzem, hogy hangom megremeg,
És te elindulsz hirtelen.

Menj, menj hát tovább...
Hogy jobb lesz-e így - én nem tudom.
S mi bel?led marad oly kevés,
De az lesz az én holnapom.

...