Megpihen a szív,
ha az est betér.
Hozzád simul lelkem,
hogy békém te légy.

Megpihen az agy.
Még a nap végén,
érezd jól magad,
amint hozzám érsz.

Így jut el a minden
hozzánk. Eljut vajon
Isten, eljutunk -e
mi is ?hozzá?

Megpihen a dal,
lágy esti benned
egy szó, egy hang.
Halld, hogy "belehalj!"

...

Azt kérdezed, mit szeretnék,
mi a vágyam énnékem?
Hisz ismersz, tudnod kell,
hogy a vágyam te vagy nékem.
Sok éve már, hogy a sorsunk
összeforrt, s szívünk fellángolt,
de a vágy, mi velünk volt,
mindörökre összekovácsolt.
Szeretnék mindig a földön járni,
sok mindent meglátni,
boldogságban, békességben
veled együtt megöregedni.
Vénült kezem, kezedbe fonni,
csodás múltunkról ódákat zengni.

...

Azt kérdezed, mit szeretnék,
mi a vágyam énnékem?
Hisz ismersz, tudnod kell,
hogy a vágyam te vagy nékem.
Sok éve már, hogy a sorsunk
összeforrt, s szívünk fellángolt,
de a vágy, mi velünk volt,
mindörökre összekovácsolt.
Szeretnék mindig a földön járni,
sok mindent meglátni,
boldogságban, békességben
veled együtt megöregedni.
Vénült kezem, kezedbe fonni,
csodás múltunkról ódákat zengni.

...

Ne gondolkozz sokáig ha valamit meg akarsz tenni, vagy el akarsz mondani. Mire er?t és bátorságot gy?jtenél hozzá, lehet túl kés? lesz már. Csak egy életünk van, és azt igyekezzünk úgy megélni, hogyha bármit is elrontottunk, legyen merszünk félretenni büszkeségünk, makacsságunk, megbántottságunk, csalódottságunk mert amíg élünk nem kés? megbocsájtani és újra kezdeni!

...

Ha érteném a madarak csicsergését
megkérdezném
merre vagy,gondolsz-e még Rám?
Oly rég nem láttalak
tán megsem ismersz a feledés
lepedöjét ki borította Rád?
Emlékeidet kitépve szárnyalsz
völgyeken-hegyeken
nem érzed,nem tudod mi ez a gyötrelem.

Ha értenéd az emberek nyelvét
megkérdeznéd
merre vagyok,jutsz-e még eszembe
hallom-e még kedves csicsergésed?
Emlékszem-e a madárra kit megtaláltam
sérülten a földön heverve.
Biztos megismernélek!
Letépném Rólad a feledés lepedöjét
hogy emlékeinket felidézzem.

...

Látlak:
Egyre fokozódik bennem a tünet.
Köztünk számtalan láthatatlan verzum.
Arcomról, feléd indul egy lendület
És eléd lép e milliónyi kapun.
Szemedbe nézek, ó annyiszor,
Mindenkit ismersz, s már ismerek.
Megértem: az szép a világból,
Mi nélküled, sohasem lehet.
Te vagy az én lelkemnek forrása,
S önmagadból adj innom még oly sokat,
Hogyha rám tör az élet bánata,
Fújhassak bel?lük buborékokat.

...