Akárhányszor látom szívem boldogságos
Amikor búcsúzom a fájdalom mardos.
Minden vele töltött perc az aranyat ér
Életem nélküle csak egy fehér háttér.

? jeleni számomra az életnél is többet
De ? az enyém soha, többé már nem lehet.
Minden áldott reggel keserves ébredés
Hogy kit nagyon szeretek, nem lehet enyém.

Lelkemben tornádó, a szívemben hurrikán
A tomboló érzést bár megállíthatnám!
Belül csak sötétség, szemem el?tt a fény
Ahhoz hogy elérjem túl kevés a remény.

...

Olyan érzések vannak bennem,
amit egy ismeretlen szem nem is értene.
Mikor a szobádban vagyok,
csak rád gondolok.
Arra,hogy milyen jó voltál velem,
s mennyire szerettelek tégedet.
Csak az él bennem,
hogy jobb ott már fent neked.

...

Ez minden mit érzek

Mikor t?lem elköszönsz
Haza mész s vár a ?hitvesed?
Bennem kétség szikrája sincs
Ha azt mondod, csak engem szeretsz
Férj- Feleség gyerekek
Egy szép boldog család
Ez csak illúzió, tényleg ez kell neked?
A szívem megszakad, hogy tudom
Én bel?led nem kapok mást
Imádott szerelmed vagyok, és lelki társ
És bár ember nem kívánhat többet
Úgy érzem mégis sokszor
Mi nekem jut bel?led kevés,
Több, s?t minden mit szeretnék
És oly sokszor megesik
Vagy csak képzelem
De lehet hogy nem
Lehet hogy csak a féltés
A féltékenység mi mondatja velem
Mikor támadón esek neked
Mikor tekinteted másra veted
Magamban arra gondolok
Abban semmi nincs
Hisz azért van a két szép szemed
De mégis néha szóvá teszem
Mikor már a féltékenység
Sötét felh?je borítja eszem
Kétség mardossa fájó lelkemet
A gondolat mi fejemben tanyáz
Mi a baj, talán már nem szeret?
Te azt mondod szeretsz
S nem érdekel senki más
Én rád nézek, s figyelem szemed
Melyben látom a szenvedélyt
S látom azt is, mit mondasz
Nem lehet más csakis ?szinteség
És tudom, hogy jó hapsinak tartasz
De én mégis sokszor arra gondolok
Nálam szebbet és jobbat is kaphatsz
Ezért hogy Neked jobban tetszem
Keményen edzem izmossá
Csak téged szeret? testem
S mindezt csak azért, csak miattad
Hogy amikor bámul más fiatal férfi
Azt gondolhasd magadban
Az én Tamásomhoz képest ez semmi
Nekem csak ? kell, s rajta kívül más senki
Most mégis haragszol rám
Pedig nincs rá semmi okod,
Szomorú szívem, ha ezt nem tudod
Egy b?nöm van, s most vezeklek
Mit kimondtam valamikor egykoron
Milyen átok ülhetett ajkaimon
Mikor oly ostoba mondatot fecsegtek
Egy ostoba ostoba mondatot
Mindketten volt hogy kimondtunk
Sok buta suta gondolatot
Azokkal egymást megbántottuk
Mit tettünk vagy kimondtunk
De a múltban élni nem érdemes
Szenteljük szerelmünk a mának
S jöv?nk oly szép lehet
Ha megbocsájtunk egymásnak
A bizalom a hit és a szeretet
Ez csak három szó, de súlyosak
S remélem begyógyítja sebedet
Melyet a sok félreértés okozott
Mert bizalom nélkül nincsen szeretet
Sem hogy higgy nekem kedvesem
És ha nem hiszel nekem mégsem
Az mi legjobban fáj a mindenségben
Talán még mindig nem ismersz eléggé
Vagy csak a féltékenység hajt örökké
Ismerj meg kérlek, és lásd ami tény
Ha mondom, hogy szeretlek ?szintén
Minden gondolatom te vagy
Az agyam oly sokszor ez miatt kihagy
Amikor nem vagy mellettem
S szép kacsód nem fogja két kezem
Oly üres minden, a világom, a planétám
Fájó szívem csak téged vár
Kedves szépséges Zsuzsannám
Ha tudnád mily szépnek látlak
Naphosszat míg velem vagy, csodállak
Nem tudok betelni a látványoddal
És tudva azt hogy enyém egy ?rangyal
Mert igen, enyém vagy kedvesem
Tör?dj bele ez tény, elraboltad szívem
S csak kétszer hiányzol naponta nekem
Mikor lehunyom éjjel szemem
És napközben mikor nem vagy velem
Mindegy mit teszünk, hová megyünk
Én bárhová követlek, tudod
Büszkén vállalom, ez a szép n? az enyém
Én pedig vagyok a te h?séges lovagod
Biztos néha már kicsit unod
Hogy követként folyton kísérlek
De tudd hogy élvezem
Minden percet mit veled tölthetek
Olyan vagyok minden reggel
Mikor ágyamból pihenten felkelek
Mint karácsonykor egy izgatott kisgyerek
Láthatlak megint újra, a testem bizsereg
Benyitok a kilences szobába
És keresem a rád utaló jeleket
A táskád, a ruhád ott vannak-e
S mikor láthatlak téged újra
Döbbenek rá minden reggel
Hogy napról napra jobban szeretlek
Ha ezt az érzést a szívemben
Egyáltalán fokozni még lehet
És minden percben órában napban
Csak azt várom mikor az ágyamban
Egymásba olvadhat forró testünk
És nézhetem közben gyönyör? arcodat
S a mennyben egyesül lelkünk
Ez egy tökéletes eszményi pillanat
Mely örökkévalóságnak t?nik
Az érzés mit együtt átélünk
Az ?szinte imádat zuhataga
A színtiszta felh?tlen szerelem maga

...

Sötét van kinn,
csak a csillagok ragyognak.
Elmosott mindent az ?szi es?, elmúlt a nyár
már a pacsirták sem dalolnak.
Sötét van kinn,
csak a hold fénye világít
de nem múlt irántad a forró vágy, hozzon el téged
hozzám a fényes út, ne legyen semmi, ami megállít.
Sötét van kinn,
hideg és halk az éjszaka, csak a kandallóban pattogó
t?z zenél csendben.
Fahéjtól illatozó teám kortyolom, lesem az ingaórát,
sürgetném az id?t, hogy gyorsabban teljen.
Sötét van kinn,
arcod simogatja a kósza szél, egy végtelenségnek t?nik,
amíg hozzám hazaérsz.
Kísérje utadat angyalok mosolya
lépteid hazafelé legyen szapora.
Sötét van kinn,
kellemes érzés fog el, mert tudom hazajössz...
már nagyon várlak.
Fényesebb lesz az életünk, békésebb a lelkünk.
Boldog vagyok, hogy hazaértél és újra látlak.

...

Nem kell bocsánatot kérj,
Nem hibáztatlak semmiért!
Tudom, boldog leszel majd,
De az érzés megmarad!

Én nem hibáztatlak téged,
Ezt most meg kell értsed!
Az egész az én hibám,
Holnap talán új nap virrad rám!

Most már nem foghatom többé a kezed,
Most már nem lehetek soha veled.
Már nem érezhetem, hogy hogy szeretsz,
Nem látom többé, ha sírsz, vagy ha nevetsz.

Nem kell bocsánatot kérj,
Nem hibáztatlak semmiért!
Hidd el, nem haragszom rád,
Hisz minden, minden az én hibám.

...

Álltunk ott a megállóban
sárga rozsdás fény alatt,
akartam én valóban,
hogy a csókunk elmaradt
meginni a vállaidról
azt az ?szi lanyha estet,
mit a kordválladra festett
a fel-le öltöztet?, feslett
gondolat, és csak húzott-vont
magához a tested,
míg a szemed lestem,
azt a barna puha plédet,
istenemre mondom,
nem láttam még ilyen szépet,
ahogy rám néztél,
a pléddel ölel?n betakartál,
akkor azt hiszem, akartál
te is, nemcsak ott állni
a buszra várni,
hanem összefolyni, összezárni,
de menjünk csak vissza
a szemeidhez Drága, mert issza
?ket ám az én szemem
olyan vágyó, olyan tiszta
mi bel?lük sugárzik át a huncutságon,
hogy órákig csak nézném,
ahogy nézel velük
- ki nincs velünk, az ellenünk! -
ölelkezzünk gyerünk, gyerünk
itt a felgyúlt platán alatt
felgy?lt a sok gondolat,
meg zsebre dugott érzést
bújtató kérdés,
hogy hogyan is állunk
mi most voltaképpen, nahát!
beszélget a vállunk,
amíg a buszra várunk,
mert a szánk a szóra ráunt
úgy maradtak csonkán,
ahogy megcsókoltál
a sárga rozsdás fényben
a Kolosy téren.

...