Ma reggel a versem
Szomorúan indul
Hiszen a lányka
Beteg most, de gyógyul

Gyógyul a torka
Sz?nik a betegség
Csak engem vesz körbe
Magány és levertség

? most nagyon beteg
Néha reszket, s fázik
Nekem a közelsége
Még jobban hiányzik

Szeretném ápolni, ölelni:
És súgná az egész szoba
Melletted vagyok, és
Nem hagylak el, soha, soha.

...

Ma reggel ismét
Egymagam ébredek
Nagyon fáj még
Gyönyör? emléked

Ma reggel ismét
Láttam szép szemedet
De csak játszott velem
A fránya képzelet

Ma reggel ismét
Nagyra n?tt hiányod
Mégis csak te jelented
Az egész világot

Ma reggel ismét
Megbántam tettemet
Fekve az ágyon,
Kémlelve helyedet

Ma reggel ismét
Meg volt a könnycsepp
De ezzel tudom:
Semmi sem könnyebb

A ma reggelt ismét
Megírtam egy versben
Hogy a te egész napod
Legalább szebb legyen

Ma reggel ismét
Felkelek és indulok
Hordozom magammal
A b?nt és bánatot

De ma reggel ismét
Reménykedem kicsit
Hogy az én drágám még
Talán szeret picit...

...

Itt vagyok, igen itt vagyok,
A szobában ülök és bámulok.
Itt vagyok, igen itt vagyok,
De nélküled mindig elnémulok.

Leveg?ért kapkodok, nem érzem, hogy élek,
Nélküled semmi vagyok, csak egy elvesz? lélek.
Rád gondolok minden nap és minden árva éjjel,
Odaadnék mindent, hogy megkapjalak Téged.

S most, mikor lement a nap, ismét csak ülök,
De magam el?tt látlak.
Tündökl? szemedben látom a tengert,
Melyet érzéseid hullámzása viharrá kevert.

Tán ugyanúgy érzel? Lehet. Nem tudom.
Mondtad ezerszer, de éreztetni nem tudod.
Bizonytalanságban kóválygom már régen,
Mégis várlak minden egyes éjen.

Rólad álmodok és azt hiszem, hogy igaz,
De mikor szemem kinyitom, már nem találok vigaszt.
Egész nap csak teszek, hogy ne gondoljak Rád,
De minden egyes könnycseppem utánad kiált?

...

Én csak téged tudlak szeretni
Szeretnék örökké veled lenni
Hiányzol már régóta
Azóta hogy utolsó szavad kimondtad
Mondtad hogy maradjak veled
De nekem el kellett mennem
Azóta is fáj a szívem
Hogy nem lehetek veled
A szavakat mit leírsz nekem
Oly szépek és kedvesek
Nyomot hagynak a szívemben
És én nem feledlek el
Egész nap rád gondolok
Éjszaka veled álmodok
Elveszíteni nem akarlak
Mert az életem csak te vagy
Lehet hogy most mást szeretsz
Lehet hogy most mással vagy
De tudom hogy a szívedben
Rám vágysz majd
Te vagy akit szeretek
Te vagy akihez ragaszkodom
Te vagy akivel úgy érzem mindent lehet
Te vagy ki mindig hiányozni fog
Együtt a sorsunk boldog, nem mostoha
Egy ami biztos: nem hagylak el soha
Amíg- e világon létezik szerelem
Addig csak téged szeretlek!!!

...

Ugyanaz a fájdalom
Ugyanaz az érzés
Ugyanaz vagyok
Csak veled egész

Egy éve hogy megismertelek
Egy éve szólnak szívemben versek
Azóta nem felejtettelek
Mert egy éve hogy szeretlek

Azóta rád gondolok
Mást már nem akarok
Azt akarom hogy örökké veled legyek
Hogy a világ a miénk legyen

Az érzések nem múlnak
Az életem csak te vagy
Akarok örökké veled lenni
De nem akarlak elveszíteni

Kérlek maradj velem
Szép kedvesem
Az élet csak veled szép
Nélküled nem vagyok egész

...

Minden napszakban ott a kérdés,
Szerelem nélkül, üres lét?
Elég az, hogy van bennem féltés,
Hiányzol, bárhová is mész.

Rejtett helyeken járok, kérlek
Vezess! Ne járjak hiába,
Suttogd fülembe, hogy nem méreg!
Mivel az élet kínálja.

Halk léptekre lettem figyelmes,
Árnyékomban megláttam ?t,
B?n az, ha valaki szerelmes?
Már szívem sem kezelhet?.

Kezedben a kulcs, mely feltárhat
Mélyen elzárt érzelmeket,
Remélem, senkinek sem árthat,
Megosztom a félelmeket.

Oly rég éreztem más lágy ajkát,
Miként kedvesen hozzám ért,
Mennydörgés, villámlás, szikrázás,
Legy?zném egy igaz csókért!

Mint félénk kisfiú, nézek rád,
Lélegzet után kapkodom,
Leveg?höz mégsem jutok már,
Szavaim magamba folytom.

Felébredt az alvó szerelmes,
Húrok pendülnek az éjben,
Ismét remény nélkül szerethet,
Érzem, nincs semmi esélyem.

Hogy gondoljak másra? Csakis rád,
Nincs pillanatom anélkül,
Ne szaladnál többszörösen át,
Szívem kamráin is végül.

Mindenki egyszer megtalálja,
Kit elképzel életeként,
Kiben csakis önmagat látja,
Én megtaláltam kelepcém.

Nem vagyok herceg fehér lovon,
Ki lehoz csillagot égr?l,
Tudom ám, mégis próbálkozom,
Nem mondhatok le a fényr?l.

Te vagy, ki az egész világot,
Számomra fénybe borítja,
Telihold mentes éjszakákon,
Mikor farkas ezt vonyítja!

Szerencsésnek mondhatom magam,
Mikor korom, már lassan húsz,
Ily csodás lányra találhattam,
"Et ducit mundum per luce"!

...