Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat!
Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat…
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat.

Van saját navigátora, hogy célt, engemet nehogy tévesszen,
Hogy lélekkínzásokat, örömmel tegye, jó hosszan élvezzen…
Megfogott engem, hogy életítélet végrehajtóm lehessen.

(Senrjon trió)
Alakulása nekem…
Semmi megy csak egyenes úton.
Bánatoskodok!
*
Látszólag egyenesen
Haladni becsapás, ámítás.
Bánatoskodok!
*
Az élet nem fürj húsi,
Inkább, nagy döghús a dögkútból.
Bánatoskodok.
*

(Apeva)
Gyors
Meglét.
Születés.
Életút meg
Eredménytelen.
*

(Bapeva)
Szülés.
Megjöttem,
Ordítottam.
Már éreztem én
Ezt nem kellett volna…
Körülnéztem, jó nem volt…
De az akaratom... sem volt
Homlokomon meg pech lovagja!
Mibe fogjak mi, ha nem sikerül?
Barát sincs, csak nagyjából ellenfelek.
*

Tettel állandóan korhol az élet,
Hogy ki ne szabaduljak,
Folyton fényezi kemény ketrec-létet.

Az élet, maga az elviselhetetlen lét,
Faramuci, maga szabályozza a létét!
Valami kén', gondoltam saját víziómra,
De ez nem jön, megteszi így ócska vízóra!

Nagyon vágyok, hogy jól megszűrt tiszta vizet öntsünk életpohárba,
De vajon megoldható-e az utolsó előtti végórákban?

Eljátszom a köd-nélküli láthatatlant,
A lelki gond nélküli kis csomagtalant…

Vecsés, 2020. november 10. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.

...

(3 soros-zárttükrös duó)
Gondolataim fönt ülnek a szomszéd pipafüstjén,
A dolmányos varjuk meg a faágak gyenge szélén…
Gondolataim fönt ülnek a szomszéd pipafüstjén.

A cudar élet, jobban gyűlöl engemet, mint én őt!
Pedig nekem volna okom erre, mindenekelőtt!
A cudar élet, jobban gyűlöl engemet, mint én őt!
*

(Senrjon)
Dolmányos varjuk árvák?
Írástudók, kik szerint lárvák?
Buta tömeg győz?
*
Hontalanok szegények?
Védtelenek a határ-szélek?
Rímtelenségek…
*

(Bapeva)
Élek,
Születtem.
Az óta baj,
Fanatikusan
Csak nő, kiút meg nincs!
A halálos szerelem
Hőse sem lehetek ilyen
Kényszerek között. Nincs is kivel!
Rongy élet belekúszik résekbe,
De nem a finomabb... élvezetesbe…
*

Élet miért engem gyűlöl, nem is kéredzkedtem világra!
Anyám megölte húgom, testének végtelen magányába,
De engem kellett volna, és akkor most nekem, nem kellene
Másfélébe kapaszkodnom… alap- gondolkoznom eleve.

(3 soros-zárttükrös)
Az élet tudatos, jobban gyűlöl engem, mint én őt!
Ki vágyott rá? Kimentett, mint fúlásba menekülőt…
Az élet tudatos, jobban gyűlöl engem, mint én őt!

(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Porból lettem, mivé leszek, még holtomban is csak beköpnek a legyek?
Porból lettem, mi ez a végtelen gyűlölet? Akárha por se legyek…
Porból lettem, mivé leszek, még holtomban is csak beköpnek a legyek?
*

(Senrjon csokor)
Maga a születés is
Homályosan vad élethelyzet.
Ez vajh’ tévedés?
*
De ki szület, mit tehet,
Hogy ajándékba kapott éltet?
Örül cicinek!
*
Aki hathetesen hal,
Az még nem kedvence a létnek?
Ugyan! Miért halt?
*
Lét ellen én se semmit!
Gyűlölete, oly’ határtalan…
Én ítéltettem!
*
Idő életre kel az
Élet tengerében… elkísér.
Mindig jelen van!
*
Tiszta-vizet önteni
Élettengerbe, feladatom?
Vajon, mért nekem?
*
Tiszta-vizet önteni,
Életpohárba, feladatom?
Életnek kéne!
*
Ó írástudók, Ti mind
Hiszitek, hogy remek az élet?
Nekem, miért nem?

Vecsés, 2020. október 11. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás: Alloiostrofikus versformában!

...

Istenem, mond mit tettem?!
Bocsáss meg, hogy vétkeztem!
Vétkem, hogy megszülettem?

Mi ez a patazaj, lihegve fújtató ördög?
Avagy kovácsfújtatóba régen szorult hörcsög?
Én így akkor hogyan élvezzem a szférák égi zenéjét?
A sors rám küldte a lihegve fújtató, patás segédjét?

(leoninus)
Az ember azt várná, hogy a szférák zenéje tán' lenyugosztalná,
De a fehér hollónak sem kedvelt a fekete had, ott nem marad.

(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
A szépen világító szférák zenéjét, csak várom, csak várom,
Az ördög meg rúgott egy gödröt és ez lett mára az nagy árkom...
A szépen világító szférák zenéjét, csak várom, csak várom,

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, kétszeres belső rímes)
Jól látom, az én lelkem nem nyerhet kielégülést az égiek által?
Jól látom, hogy hiába erőlködők én, nagyobb sas csapattal, ég által...
Jól látom, az én lelkem nem nyerhet kielégülést az égiek által?

Nézem az eget és az alkonyat pirosítja az arcomat,
Gondoltam, hogy jó ez hátha fokozni tudom égi harcomat!
Előttem nagyon bíboros színben lángol a kacsaúsztatónk,
Mi tükörsima és leülepedett, ez esti búcsúztatónk?

(3 soros-zárttükrös)
Majd, ha a nagy kaszás belép az intimszférámba,
Akkor már nem vágyok: el nem ért, égi szférákba…
Majd, ha a nagy kaszás belép az intimszférámba.

Vecsés, 2016. május 21. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Öreg a Hold, de köröz,
A Föld körül megmérköz
A gravitációval,
Mint a köldökzsinórral.

Van nekije oly' sok arca,
Középkorban félték vala.
Ha Nap nem süti nem látszik,
Éjszaka meg előbújik.

Szép időben vigyorog,
Körülöttünk kóvályog.
Alakját megmintázták,
Létét sokszor megírták.

Éjszakai sétákon,
Amit látunk holdvilágon,
Azt láthatjuk, mit enged,
Nélküle mereszted szemed.

Van még zöld török félhold,
Nők nyakában arany félhold.
Sós kifli, mint a félhold,
Holdtölte előtti félhold.

Ember járta a felszínét,
Elvesztette a rémségét,
Lakni nem lehet rajta,
Olyan kies a tája.

Holdtölte dagályt duzzasztja,
Éjszakát fénnyel árasztja.
Szerelmesek együtt nézik,
Sátánisták együtt félik.

Innen is látni felszínét,
Árkát, völgyét és a hegyét.
Napsütésben elbujdosik,
Éjszaka meg előbújik.

Budapest, 1997. április 9. – Kustra Ferenc József

...

Sokat szenved a vándorkomédiás.
Rázza őt a rossz utakon döcögő szekér.
Nappal koplal, este nincs vacsorázás,
Fáradt, mire szénapadlásra felér.

Hosszú, döcögős életben semmi sem jó.
Vándoréletben nincs normális élet.
Ellenséges, lenéző környezet ’való’,
A képzelet állít neki síremléket.

Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József – íródott; eme amatőr művészek emléke előtti tisztelgésként!

...

Teraszon ülünk csendesen,
Eszünk, borozunk rendesen.
Csendben, némán beszélgetünk,
Felrémlik előttünk életünk.

Később szó kerül jövőről,
Én lemondok a desszertről.
Inkább anekdotázgatok,
Így derűs perceket okozok.

Van sikere másnak, nekem is.
Eldöntjük az élet szép, vagyis
Azt inkább, hogy éljük életünket
Ha már megkaptuk létünket.

Lassan telik az ember ideje,
Lassan ránk száll a csendes este.
Békesség, szeretet leng körül,
Társaság emészt, csendben ül.

Hessentjük a szúnyogokat,
Topogtatjuk lábainkat.
Ezzel verjük taktust, ütemet,
Sorra vesszük sok éneket.

Ez kéne most is, mit oly’ rég
Ez gyermekkoromban történt még.
Sajna békés idők elmúltak
S ezek ma már csak vágyak.

Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

...