\\\"Ecce, carissimi, dies illa judicii magna et terribilis instat. Praetereunt dies nostri, et velociter advenit praeclarus adventus Domini.\\\"

?Ha azonban valaki mind le akarná írni - azt hiszem -, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.?

Szeretem az éveket,
amikor életem része voltál és leszel.

Szerettem a füstös kocsmát,
ahol el?ször láttalak,
a félhomályt,
a billeg? kis asztalt,
a cigaretta maró ízét,
idétlen fekete b?rkabátodat,
annyira nem illett Hozzád!

Szeretem a nyíregyházi éjszakát,
amikor megismertelek,
még akkor is,
ha észre sem vettél.

Szeretem az er?t, ami Bel?led árad,
hogy nem tör meg az élet,
hogy van er?d mindig újrakezdeni.

Szeretem a megújulást:
amikor beléptél az ajtón,
fáradtan és megtörten,
de ahogy barátn?ddel csevegtél,
megfiatalodtál,
s t?ntek a nehéz évek,
a megtörettetés.
Gyermeki voltál megint,
tiszta, lelkes és fiatal.

Szeretem a pillanatot,
amikor rájöttem,
fontos vagy nekem.

Szeretem a napot,
a múltba visszanézve,
amikor megtudtam,
hogy a városba költözöl,
s szerettem a délutánt,
amikor bejöttél hozzánk,
bár láttam,
hogy rám nem nagyon emlékezel.

Szerettem a múlt órák sorát,
ahogy ott ültél,
s a munkát magyaráztam

Szerettem a régi utakat,
amikor az országot jártuk,
szeretem a téli esték emlékét,
a fagyott cigarettafüstöt,
messzi helyeken,
kiszakadva a napi robotból.

Szeretem,
hogy álmodban kimondtad nevem.

Szeretem a kis piros versenyautót,
amit fiamnak adtál,
meseautónak hívja mindig,
az örök Karácsony titka az.

Szeretem ?szinte szavaid,
szeretem lelked meztelenségét,
titkolt bölcsességedet.

Szeretem,
hogy jobbnak hiszel engem,
mint vagyok,
hogy ösztönzöl arra, hogy jobb legyek.

Szeretem, hogy mindig
mellettem voltál és vagy,
bármit tettem,
vad ?rültségeket.

Szeretem bölcsességedet,
hogy megérted gondolataim,
egy pillantás, egy szó elég.

Szerettem okosságodat,
hogy értetted, hogy
?minek egy zsidónak papagáj...?

Gy?löltelek és gy?löltem a szegedi éjszakát,
gy?lölöm, ahogy kérdésed bennem él,
gy?lölöm ezt a lelki rákot,
mit belém oltottál.

Szeretem az energiaital-íz?
ébredéseket.

...

forró csókod égette a számat,
minden éjjel új reménnyel várlak
érted szívem újra-újra dobban
a csókodtól én elvesztem az eszem
ha téged látlak gyorsan ver a szívem!
ha elengeded kezem felemészt a bánat
Tudnod kell, csak téged imádlak!!!

No party jeah!

minden éjjel,minden nap
gondolatban velem vagy
bár a szíved másé már
ölelésed másnak jár
szerelmem rég eldobtad
szívem lángját elfújtad
csókod íze mint a méz
követlek bár merre mész

Forró csókod égette a számat
minden éjjel új reménnyel várlak
érted szívem újra-újra dobban
a szerelem lángja fel-fel lobban
a csókodtól én elvesztem az eszem
ha téged látlak gyorsan ver a szívem!
ha elengeded kezem felemészt a bánat
tudnod kell csak téged imádlak!!!

Forró csókod égette a számat
minden éjjel új reménnyel várlak
érted szívem újra-újra dobban
a szerelem lángja fel-fel lobban
a csókodtól én elvesztem az eszem
ha téged látlak gyorsan ver a szívem!
ha elengeded kezem felemészt a bánat
tudnod kell csak téged imádlak!!!

...

El kellett volna mondanom drága jó barátom,
akkor nem tettem meg azóta is bánom.
A gyermekkor sok barátokat ajándékozott
velük téged is közéjük juttatott.
Soha nem láttalak de nagyon kedveltelek
a sok éves levelezés megszerettetett.
Valami furcsa dolog történt velem
megtalálta ártatlan szivem a szerelem.
El kellett volna mondanom drága jó barátom,
nem volt hozzá merszem azóta belátom.
Múltak a hónapok,teltek az évek
tudtam a leveleid nem hiába késnek.
Nem mertem elmondani hogy mennyire szerettelek
nyugtalan álmaimban is csak téged kerestelek.
Te voltál nekem a legfényesebb csillag az égen
te voltál nekem a legillatosabb virág a réten.
De szomorú szivemet birtokolta a bánat
oda adtad a szerelmes szived másnak.
Nem hazudtál csak szó nélkül elmentél
mint egy rossz álmot gyorsan elfeledtél.
Most elmondom neked drága volt barátom,
akkor nem tettem meg most már nem is bánom.
Soha nem gondoltam hogy újra megtalállak
hogy az életben még egyszer viszont látlak.
Most itt állsz elöttem a szemedbe nézek
nem reszket a hangom és nem is félek.
Végre elmondhatom bátran hogy mennyire szeretlek
enyém vagy örökké én el nem engedlek.

...

Szürke, sötét éjszakákon,
Mikor csak a Hold ragyog,
Én álmatlanul ülök ágyamban,
Gondolataimba mélyedve.

Van egy gondolat,
Melyt?l sosem szabadulok,
Mely olyan, mint egy véreb,
Mikor szagot fog.

Én sem tudok t?le szabadulni,
Mert ez a gondolat csak Te vagy.
Nem értem, miért pont Te,
Nem értem miért pont velem történik ez.

Valamit adtál,
Mely Szent,
Mely mindig velem marad.
Egy érzés, mely fogva tart.

Álmatlan éjszakáimban
Mindig csak Rád gondolok,
Szeretlek,
És mindig ?rizni foglak!

...

A kedvesem kék szem?, szöszi lány,
játékból mondtam ki nevét a Cintiát!
Bolondoztunk mind a ketten nevettünk,
elválni még soha nem mertünk.

Elmegyek Cintiához nem veszek rózsát, mit sem ér,
engem vár, nem a virágot ott vagyok jó kedvvel visszanéz,
Megb?völ mindig a mosolyával, pezseg a vérem ha átölel,
esküszöm hogy Cintiával gyönyörü órák telnek el!

A szemében ott a t?z,
lemondani róla soha nem sikerült.
Szemében ott a láng
remélem gondol egy kicsit rám.
Elment a lány akit szeretek:
- igazán csak Cintiát.

Kés?bb jött felém a lány
? sokat gondol rám,
nem felejtem utolsó szavát
azt mondta szeret igazán!

...

Tudod mi a szerelem?
Mi fán terem?
Tán csak egy érzés a szívemben,
mit Te ébresztettél bennem.

Ha Te is ezt a vonzást érzed,
és a vágyad is ébred,
ha gondolsz is rám gyakorta,
akkor biztosan jó úton vagy.

Szeretném ha megölelhetnélek,
hogy csókommal a szívedhez érjek,
s Te viszont szeretnél,
és soha el nem engednél.

...