A nyári zápor végigvert a kertemen,
Vad és heves volt, végigment a lelkemen.
Esett, zuhogott, nagy cseppű, és meleg volt,
Fújt a szél is, fakoronát összekócolt.

Pár percig tartott, talán végtelen volt,
De elmúlt ez is, máshová vándorolt.
Friss lett a levegő, locsolni nem kell,
Vihar volt, már elment, magát elröstell?

Kutya lábosban néztem; egy centi esett…
Bizony úgy esett, hogy kutyát is meglepett.
Levegő finom, frissen tiszta, pormentes lett,
Vihar elment, ezen mindenki továbblépett.

Vecsés, 2011. június 3. – Kustra Ferenc József

...

Örült vagyok, hogy egyedül csámborgok?
Vagy tán azért, mert magamban csacsogok?
Marakodnék koncért, mint silány ebek…
Közben észlelném, beköptek a legyek…

Mit velem etetnek, az, mint nadálytő…
Mit néznek rajtam, ez színtiszta fertő.
Ímhol, szívemre célzó gyilkot látok,
Disznóvérbe én csak fakardot mártok.

Mondják bolond, aki ma éhen hala.
Isten ily’ világot teremtett vala.
Még nem fekszem síromban sem, de ez már
Sakálkutyáknak olyan, mint ódon vár.

Budapest, 2000. augusztus 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Tavasz és szerelem, a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros.

Rózsaszirmokkal
Teleszórt ágy hívogat.
Szerelmi mámor.
Férfiak, van rózsátok?
Gondozzátok, óvjátok!
*
Lebeg langymeleg
Légóceán. Átölel.
Hűség reménye.
Gyönyörű, akár a Nő,
Lesz kertedben, királynő.
*
Szenvedély nyílik?
Lélekben, dalol a kéj.
Elvarázsoltság.
Amíg zsenge fiatal,
Vonz, csábít illatával.
*
A fák és bokrok
Zöldeknek, szellő derűs.
Patak csörgedez.
Embert, Napot elbájol,
Téged levesz lábadról.
*
Tarka réten már,
Lepkék szállnak, játszanak.
Boldogságlátvány.
Minden reggel és este
Szeretettel bánj vele.
*
Érzelemvetés
Ideje dívik, már most.
Szerelem is új!
Öntözgesd, őrizd féltve,
Lenyűgöz szépségével.
*
Kertbe a jó idő,
A hajnallal lopódzott.
Rózsa, virágzik.
Csodás rózsává válik,
Büszkeséged lesz váltig.
*
Gyümölcsfa éled,
Dús cseresznyefa virág.
Nap is rávirít.
Ha el nem hanyagolod,
Új rügy lesz ajándékod.
*
Remeteségnek
Vége, lét nem hallódik.
Felhő megáll? néz?
Ne hagyd, hogy gaz belepje,
Erejét tönkre tegye.
*
Csodaszép élet.
Egész világ szerelem.
Természet virul.
Szétszórtságod torolja,
Tövissel kezed szúrja.
*
Mocsár kiszárad,
Éltető fél, újra él.
Boldogságfolyam.
Varázsa vonzza lelked,
Leld meg benne örömed.
*
Lágy fuvallatok
Hozzák a megújulást.
Szerelem szellő.
Időd jusson rá mindig,
Veled marad mindvégig.

Vecsés, 2017. március 10. - Szabadka, 2017. március 9-én - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a tanka verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: Vigyázz a ?rózsádra?!

...

(3 soros-zárttükrös)
Múlt, Te aztán voltál már nagyon várt jövendő,
De mégis megmutattad, hogy elkerülendő…
Múlt, Te aztán voltál már nagyon várt jövendő.

Jöttél, majdnem vészes rohamtempóban,
Fejem benne volt a szőrkalapomban...
Jöttél, majdnem vészes rohamtempóban.

Vártunk rád, mint a félig örült álmodozók,
Mint a homokozóban a gyermek-csacsogók...
Vártunk rád, mint a félig örült álmodozók.
*

Gondoltam, majd uralom a pillanatot, de Te átugrottad,
Én meg megfordulva nem láttalak, de Te voltál az új múltad.
Mi meg, hoppon maradtunk, hiába is jöttél rohanvást,
Így bánatunkban kirúgtuk a nyilvántartó kamarást.

(Septolet trió)
Jövendő!
Rettenthetetlenül érkező!
Te, Időtényező!

Újítással érkező
Faktoriális tényező.
Pillanatot ugorva átlépő,
Valójában meddő…
*

Te vagy kehes,
Nem kellemes,
Ráérősen vemhes?
Veled gyötrelmes,
Peches.

Nem zökkenésmentes,
Nem portómentes.
*

(Sedoka)
Most vajon mi lesz?
Mit kezdhetnénk, ily’ múlttal?
Ily’ bujkáló faktorral.

Vajon most mi lesz?
Régi jövendő múlt lett!
Lélekfaktort kikezdett…
*

(3 soros-zárttükrös)
Te rossz-életű! Nem hagytad, hogy uraljam pici pillanatot,
Bőséggel ránk zúdítottál sok-sok, nagyon átélt búbánatot…
Te rossz-életű! Nem hagytad, hogy uraljam pici pillanatot.

Vecsés, 2020. március 6. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

...

Tavasszal

A híd, csak ott áll,
Átnézek, ott tavasz van.
Itt szívem az úr!
*
A híd följáró
Elfalazott, ajtó nincs.
Szívem megbékélt.
*
A híd láthatón
Korhadt, vasa mér rozsdás.
Szívem csak ketyeg.
*
A híd nem fogad,
Önző! Én nem számítok.
Szívem bim-bamoz.
*
A híd megremeg,
Hídlábnál a víz pezseg…
Szívem csak úgy ver!
*
A híd, dülöngél.
Látom, tavasz már zöldül.
Szívem oly’ heves.
*
A híd már lerogy!
Tavaszban rügyfakadás…
Szívem sír! Maradt.
*
A híd víz alatt!
Mindig is az enyém volt…
Szívem félős lett.
*
A híd, vízen nincs…
Tavasz már nem az enyém.
Szívem mégis küzd…

Vecsés, 2020. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjú csokorban.

...

Megjött a tavasz, kivirultak a fák,
Ilyenkor kivirulnak a fapofák.
A macskák és a kutyák levedlenek,
A meleg miatt sok vizet vedelnek.

A tavaszi eső tán? aranyat ér,
Nagyra növünk, egy zuhé ennyit megér.
Viruljunk mi is, ez a világ rendje,
Élvezzük ki a tavaszt, sorra-rendre.

Vecsés, 2001. május 19. ? Kustra Ferenc József

...