Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
Neked
Neked
Valamit mondanom kellene,
hogy pajzsom bús éneke
szemeid végtelen tengere
hallja
mit éjszaka álmodom

nem kell
hát nem mondom
mit éjszaka magányban álmodom
magányos szívemnek szelleme
szólít
míg holdudvarban táncot jár

ki végtelennek végére jár

éjére vár...

A lélek, ki rabod a gyönyörben
téved
mert hisz még az örömben
reménynek koronás koldusa
tartom kezem
és dacos büszke fejem

Csókodért, melyért lándzsát törnék
életedért életemmel vívnék
babérlevél, s mulandó glória
kincseim
mik nem voltak, s nem lesznek

temetetlen holtak tán szeretnek

és nem felednek...

Hallgasd e könnytől bús dallamot
máglyák tüzére írt szólamot
pattog a láng és égnek küldi
angyal
pogánytól szült énekem

Nem kíván senki örömöt énnekem
mert nincs ma, nincs tegnap
halott a jövő
álmaim méhében ring a bölcső
melyből
rám mosolyogsz, te születendő
gyermek
kinek nem lesz anyja

szerelmem hagyd vérbe fagyva...

Mert így lesz jó, írták a jósok
nem futnak egybe szomorú sorsok
de hunyd be szemeid és érezd
hogyan
vergődik valahol egy szomorú szív
és hallgasd
a hold dala merre hív

kövesd

s ha találsz majd egy sírt
hol ember sem lélek nem jár
érted
érted halt meg, kis madár

Ne sirasd, mert mosolygott
szenvedett... szeretett... alkotott...

őrizd...
...
koncsol Csaba (Picsabi)
Bíztatás.
Hogy benned is ott lakik a csoda, ebben hinned kell minden nap!!!!
Ne hagyd, hogy bárki azt mondja, a mindenségnél kevesebb vagy!!!
A titkot egyedül csak Te tudhatod, a szíved mélyén lakó igazságot!!
Ami felszárítja a könnyeket, és meleg otthonná varázsolja az életet!!
Ne várj hát, szórd szét magad, felhők közt Te légy a nap,
Ami a földet beragyogja, vidám mosollyal körbe fonja.
...
Canossa járás
Bűnöm van, és most vezekelek.
Bűnöm van, mert veled ostobán viselkedek.
Kimondtam mit rosszul gondoltam, és érzékelek.
Bűnöm megbocsátani, talán nem is lehet.

De kérlek légy megbocsátó velem!
Tudatlanságból való bűnöm nézd el nekem.
Butaságom miatt az érzés fájón belém hasít,
Tudom, a te fájdalmad nagyobb, ez téged tőlem eltántorít.

De fejemben a gondolatok körülötted keringenek.
Szerelmem megbántottalak, de te kérlek ne tedd!
Mert nem ellenedre akartam tenni mit teszek.
Hagyd, hogy rendbehozzam bűnöm mit tettem veled.

Hiszem, hogy szeretsz, és megbocsátasz nekem.
Idővel a szíveden ejtett sebed begyógyítja szerelmem.
A könny a múlté lesz, és nekünk boldogság terem.
Mert én is szeretlek szép kedvesem!
...
Hagyd hogy szeresselek
Hagyd hogy szeresselek mert olyan jó szeretni
hagyd hogy szeresselek met nem tudlak feledni.
Nem akarom feledni a szemeid a szádat
ne engedd hogy éljek a boldogtalanságnak.
Érezni akarom az édes csókod ízét és zamatát
boldoggá tennélek ahogy csak akarnád.
Gondolatban elképzelem minden éjjel álmodsz velem.
Éjjelente vágyaim az álomba kergetnek,
érezned tudnod kell mennyire szeretlek.
Hagyd hogy keresselek
hagyd hogy szeresselek
engesd hogy éljek veled.
Boldog vagyok és te is az lehetsz
a szerelmünkért mindent megtehetsz.
A boldogságtól nincs szeb dolog,
ha hiszed a szerelmem akkor tudod.
Ennyi talán minden amit papírra vethetek,
hogy boldogok legyünk azért
mindent megteszek.
...
Csalódás
Cigifüst járja át kis szobám falát
s az őrült némaság már-már a
téglájig hatol.


Toll s papír hever az asztalon,
ki kérdően fűrkészi arcomat,
mikor kerül rá számos gondolat?


Bár ő nem beszél, hallgat mint a sír
s mit kell csak annyit ír.


S én rovom rá betűim mik szavakat
alkotnak s e rideg némaságban
értelmüket nyerik.


Fura ábrándok ezek, egy elképzelt
valóság mely nem valós elképzelés
de lelkemnek táplálék
azért bízom s remélem
nem színpadi bábjáték.


Múlj el!Szenvedés megannyi kín
csalódás


Ezt már érdemeltem én
Elég!Hagyd végre nyugtomat!
Ne irányítsd sorsomat!


Én csak élni szeretnék!
S a papír könnyezik
vagy könnyet lelt talán?
hallgatag kis szobám
rém üres asztalán?
Hé papír!- te még is élsz,
hogy emlékeimről mesélsz
mit mindenkinek elbeszélsz?


Nem szól semmit néma csönd
Biztos enyém volt a könny
Már nem írok semmit
én is csak hallgatok,
kezemben tollam lóg
szívemben jégcsapok!....













...
Szerelem
A békamotívum fenyegetve előretört:
a lány remegőn bagyulálta magát a mocsárba,
tétova rőt alak állt a sinek előtt őrt,
mozdony dohogott szemrehányó bodrot okádva.

Forró, mérges gőzökön át a hártya-azúrba
rontott be a szélmazurka vadul;
testemet, járdát, július lángja kigyújtja,
rá cigaretta-csikkek: csókok raja hull.

Hagyd a várost, hagyd az ostoba házsorokat,
menj a mezőre: hajoljon rád napfény aranyága.
Szívj melled szivacsába mámorító borokat,
záporozzon a csók orcád izzó parazsára.
...
Szenvedély, Csók,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó