Mihez hasonlítasz?
Milyen és ki vagyok neked?
Melyik csillagot nézed
a sötét éjjben
amikor nem lehetek veled?
Melyik az az álmod amelyben
én is benne vagyok?
Mit látsz bennem
amitöl a szemed felragyog?
Mit érzel akkor ha
kimondom szeretlek?
Miért bízol bennem,hiszed el
hogy soha nem feledlek?
Hogyan képzeled el
az életed velem?
Ha megöregszem akkor is fogod
szorosan remegö két kezem?
Mi lessz veled ha én
már nem leszek?
Utánnam jössz s majd
ott kezdünk egy új életet?

...

Mikor az est felkel, és lemegy a nap.
Gondolok rád, érzem hogy vagy.
Gondolok a csókra, mi nemrég számon éget,
Gondolok rád, hisz szeretlek téged.

Szemed tüzében mélyen elvesztem,
Szívemben t?z lett, s azóta él bennem.
Azóta vágyom, hogy mindiíg itt legyél,
Azóta van újra nappal, s az éj.

Azóta szárnyalok az ég felett kedvesem.
Azóta várom, hogy itt legyél énvelem.
Azóta keresem a kezedet szüntelen.
Azóta fáj szívem. Légy velem szerelmem!

...

Arcomra barázdát szánt a kín,
A kötél a húsomba vág,
Nyugodt a tenger. Odakinn
Elcsendesült a világ.

Matrózaim ? tudatlan-boldogok -
Bekötött füllel járnak.
Nem hallják ?rjít? dallamod,
Csodáját e tájnak.

Tán sejtik, mi ez a rémület,
Melybe létem belereszket;
H?sök, kik hallották éneked,
Egyt?l-egyig odavesztek.

Jómagam még élek.
Vitorlásom messze jár,
Ám bennem a megperzselt lélek
Sosem lesz a régi már.

Néhány áldott pillanat
Új létezést teremt,
Hallottam szirén-hangodat,
S most meg?rjít a csend.

?Forduljunk vissza gaz ebek!? ?
Üvöltöm eszem vesztve ?
?Hallanom kell az éneket,
Vagy feszítsetek keresztre!

Mert kidöntöm a f?árbocot,
Ha kötelem nem oldjátok,
Fordítsátok vissza a hajót,
Vagy szálljon átok rátok!?

De hiába küzdök. A kötél er?sebb,
Az árboc is kemény,
Hiába minden ég? seb,
Elfogy a vak remény.

Elfelejtesz. Új hajók jönnek,
Te énekelsz tovább,
S én nem hallom többé életem legszebb
Szirén-dallamát.

...

Mélyen a szívemben
örzök édes emlékeket rólad kedvesem.
Te vagy az ki életem betöltöd,
kutatod vágyaim,csókjaiddal halmozol édesen.
Ezer gyönyörü szó sem ér annyit,mint
amikor két szemedbe mélyen belenézek.
Akkor veszem tudomásul,hogy
nélküled semmit sem ér ez az élet.
Bocsáss meg ha bármikor is megbántottalak,
nem volt szándékos
csak indulatból kitörö harag.
De tudnod kell!
Tisztellek és megértö vagyok,
köszönöm a törödést a szerelmed és mindent
amit töled kapohatok.
Ne engedj el soha kérlek!
Nélükeld én halott vagyok.

...

Mónika, Fájdalmas titkod, végre megosztottad vélem, melyr?l azt hitted fájdalmat okoz majd nékem. De megértést kaptál, mert Szeretlek Téged, hisz csodálom, impozáns, er?t?l duzzadó Éned.

Kikr?l azt hitted megértenek majd Téged, bántottak sokszor, mert mégsem értették lényed. Mert nem éreztek ?k soha, fájó, kínzó, gyötr? Szerelmet, pedig biztosan kimondták valaha, Szeretlek.

Szerelem az, mi hiányzik most a Te lelkedben, de nem is adhatok Néked most mást, Kedvesem. Sz?z az, mi harcol a Skorpióval szüntelen, de lelke mélyén érzi, hogy esztelen.

Esztelenség harcolni az ellen, mi magunk vagyunk teljesen. A Bika, mely sebzett vadként nem halt meg lelkeden, most legy?zni készül a Skorpiót szíveden.

Rég kihunyt szíved, tüzes szívemmel gyújtható, talán a Sz?z lesz az, mi Sz?zre hallgató. Tátongó ?r van megsebzett szíveden, melyet egyszer, kitölt majd Szerelmünk teljesen.

Álmaimban oly sokszor beteljesült már a vágyam, hogy azt hittem, együtt álmodunk, közösen, Párban. Mikor beteljesül Szerelmünk, megsz?nik az álom, s végre ébren is, csak a Te Szerelmed vágyom.

Vágyom, hisz szívedben Veled leszek örökre, mert,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Mónika, a vágy az, mi nem hagyja élni lelkemet, a fájdalom mi átjárja szívemet, mond, miért engedtél el engemet. Életünk oly rövid, mint hópihe az arcodon, Szerelmünk talán nem is létezett, csupán egy álom volt az ajkadon.

De nem álom volt az, hisz pillantásod máig csupa fájdalom, mert tudom, nem lehetsz enyém, -e kettétört világon. Mint harmatos pókháló, oly gyönge voltam, mint lepke szárnya oly védtelen, kérlek, adj esélyt még énnekem.

Kérlek, engedd, hogy Szeresselek, engedd közel a szívemet, de kérlek, soha de soha ne veszítsd el a lelkemet. Vigyázol rám, ez mi csavarja megsebzett szívemet, s nem a Szerelem az, mi átjárja szívedet.

A Bika, mi szenvedéllyel szeretni tudna szüntelen, most sebzett vadként verg?dik lelkeden. Skorpió, mi okozta fájdalmasan gyötr? tusáját, ám ahhoz gyenge volt, hogy végignézze halálát.

Gyenge volt, pedig er?s az Áros hatalma, a méhecskét mely vágyott reá, könnyedén eltaposta. Szerencsés az, ki szívb?l, ?szintén tud szeretni, de nagyobb hatalom ez annak, kiért tudnak így érezni.

De tudd, fájdalmas titkod, ha engeded sajátommá fogadom, s meg?rzöm azt örökre, mert

Szeretni foglak, Mindörökre.

...