Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
Néha
Néha sír a szívem
Hirtelen megdobban,
Oly messze húz a vágy
Minden seb felszakad.
Nem láthatom őt,
Csak mélyen titokban.
Nem foghatom kezét,
Valahogy ez oly furcsa.
Hogy teremtett bennünket
Egymásnak az ég,
Ha nem foghatom kedvesem
Remegő kezét.
Vagy talán a sors űz fura játékot velem?
Néha sír a szívem, néha meg remeg.
...
Lőrincz Andrea
Elmúlt a nyár
Elmúlt a nyár nem született új szerelem
még mindig öt várom öt szeretem.
Tapintások nélkül behúnyt szemmel
érzem öt és látom,rabja lett az álmaimnak
minden éjjel várom.
A szívem mélyén rejtem féltett kincsem
amelynek ragyogása soha nincsen.
Nem szeretem,mert imádom
nem keresem,kutatom csak várom.
Mire ide ér lehet már nem leszek
a csillagok közt én is csillag vagyok
s ajkamon forró könny pereg.
Elmosott mindent a nyári zápor,
emlékezz rám
egy igaz szerelemre a mából.
...
Hiányzol!

Mikor az est felkel, és lemegy a nap.
Gondolok rád, érzem hogy vagy.
Gondolok a csókra, mi nemrég számon éget,
Gondolok rád, hisz szeretlek téged.

Szemed tüzében mélyen elvesztem,
Szívemben tűz lett, s azóta él bennem.
Azóta vágyom, hogy mindiíg itt legyél,
Azóta van újra nappal, s az éj.

Azóta szárnyalok az ég felett kedvesem.
Azóta várom, hogy itt legyél énvelem.
Azóta keresem a kezedet szüntelen.
Azóta fáj szívem. Légy velem szerelmem!
...
Tudnod kell
Mélyen a szívemben
örzök édes emlékeket rólad kedvesem.
Te vagy az ki életem betöltöd,
kutatod vágyaim,csókjaiddal halmozol édesen.
Ezer gyönyörü szó sem ér annyit,mint
amikor két szemedbe mélyen belenézek.
Akkor veszem tudomásul,hogy
nélküled semmit sem ér ez az élet.
Bocsáss meg ha bármikor is megbántottalak,
nem volt szándékos
csak indulatból kitörö harag.
De tudnod kell!
Tisztellek és megértö vagyok,
köszönöm a törödést a szerelmed és mindent
amit töled kapohatok.
Ne engedj el soha kérlek!
Nélükeld én halott vagyok.
...
Szeretet,
Fájdalmas Szerelem
Mónika, Fájdalmas titkod, végre megosztottad vélem, melyről azt hitted fájdalmat okoz majd nékem. De megértést kaptál, mert Szeretlek Téged, hisz csodálom, impozáns, erőtől duzzadó Éned.

Kikről azt hitted megértenek majd Téged, bántottak sokszor, mert mégsem értették lényed. Mert nem éreztek Ők soha, fájó, kínzó, gyötrő Szerelmet, pedig biztosan kimondták valaha, Szeretlek.

Szerelem az, mi hiányzik most a Te lelkedben, de nem is adhatok Néked most mást, Kedvesem. Szűz az, mi harcol a Skorpióval szüntelen, de lelke mélyén érzi, hogy esztelen.

Esztelenség harcolni az ellen, mi magunk vagyunk teljesen. A Bika, mely sebzett vadként nem halt meg lelkeden, most legyőzni készül a Skorpiót szíveden.

Rég kihunyt szíved, tüzes szívemmel gyújtható, talán a Szűz lesz az, mi Szűzre hallgató. Tátongó űr van megsebzett szíveden, melyet egyszer, kitölt majd Szerelmünk teljesen.

Álmaimban oly sokszor beteljesült már a vágyam, hogy azt hittem, együtt álmodunk, közösen, Párban. Mikor beteljesül Szerelmünk, megszűnik az álom, s végre ébren is, csak a Te Szerelmed vágyom.

Vágyom, hisz szívedben Veled leszek örökre, mert,

Szeretni foglak, Mindörökre.
...
Mikor fáradtan


...magáévá tesz a magányos,
kietlen álom, a hideg, üres
ágyon, ne a darabokra szaggató
napokra gondolj vissza, repülj?
repülj a nyárba , mikor
oly sok év után, kábultan,
értetlenül - szinte bután,
zuhantál egy kedves
randevúba...
ezer sugárral ünnepelt a nap,
de nem perzselt, nem égetett,
langyos, kedves szellő is érte
arcodat, meglobbantotta
ingedet...
nem tudtad mi ez, csak érezted,
valami nagyon furcsa jóság
bebugyolálja tested, nem is
értetted, nem tudtad, mire
véljed...
s a buja rengeteg kedves, szűk
ösvényén átöleltél, majdnem
kettétörtem és megismételted
a csókot, a legelsőt, mit én fogadtam
olyan meglepetten?
utóbb beszéltél róla, akkor
tudtad meg, tisztán, élesen,
hogy "én őt szeretem, istenem,
mennyire szeretem!"...
ámultál, mint a kisgyerek,
mikor az angyal csenget,
karácsony este...
kitárul az ajtó, teljesen,
s káprázik a csillogó
csodától olyan édesen,
hogy eláll a szó...

öleltelek, illatodba mélyen
belefúrtam magam, hogy
legalább ezt el ne veszítsem,
istenem, már akkor hogy
tudta a szívem...
pedig te akkor még reméltél,
tervet készítettél, s valami
módon magadénak tudtál,
teljes biztonsággal
engemet...

aztán jöttek a kínkeservek,
félreértések és bánatok, mint
malomban megadón a búza,
őrlődtem, lázadoztam, hittem,
nem adhatod fel ennyire könnyen,
s amiért feladod...
ma már elment tőlünk a nyár,
a szerelem még tombol és éget,
de nyomunkban egy sötét
kísértet, azt mormolva, mint
buddhista imája, egyhangún,
idegesítő, folytonos, csendes
zajjal, hogy ember, ezt feladtad,
gyenge lábon állsz az akarattal,
elfáradtál...
igen, belefáradtál, érzem, s nem
tudok tenni érted semmit, csak,
mint Magdolna, letörlöm véres
lelkedet, kiölelem belőled a
napi rettenetet, mikor lehet,
s engeded...
illatod ma is varázsos, lényed
előttem tiszta, nincs titok, csak
tudom, hogy nélküled keserves,
veled lenni, állandóan, mégsem
akarok...
így a magányos álom előtt, legalább
jelenjen meg az ösvény, hol csak
kétszer voltunk, csak a testünk
esküdött, nehéz teher akkor is,
ha nem mondatott ki szó...
szeretlek, mint egy beteg
gyereket, lesántult cicát,
mint a soha ? kedvesemet,
szívemben forró széndarabok
parázslanak némán, s ha nagyon
éget,vizet neki...
de fölparázslik újra, s apellálok
az úrra, vegyen el tőlem, mert
úgy szeretni vétek, hogy tudjuk
mindketten, mindkettőnket éget,
csak egy balga "nem lehet" az
akadály...
ha ember kettősen él, bicsaklik
a lelke, fázik és csak egy csöpp
melegre vágyik, ölelésre, szóra,
mindenféle, csillámos csuda jóra,
de azt az ember csak attól az
egytől kaphatja meg...
átok már rajtunk
vágy, szerelem,
szabad szívvel,
szürkén és érdesen,
de biztos talajjal -

így kellene...



...
Szeretet,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó