Messze vagy t?lem, de oly közel érezlek.
Érzések amik bennem élnek irántad,
Közelembe hoznak Téged.
Gondolok rád, és a bizalmam
mi oly er?s irántad.
Úgy érzem kett?nket szét nem választhatnak.
Te vagy nekem az éltet? er?,
Nem tudom mért,de ha nem lennél,
Úgy érzem nélküled örökre elvesznék.
Bízom a láthatatlan kötél erejében
Mi er?sen összeköt minket!

...

Ha rád gondolok szívem gyors kalapálásba kezd,
Mi azt jelzi, hogy már hiányzol nagyon nekem.
Ha rád gondolok libab?rös leszek,
Mi azt jelzi,hogy nagyon kívánlak édes.
Testi vágyaimnak elmém parancsot ad,
Nyughass még egy kicsit míg Istvánod messze van!!!
Eztán elmém parancsa hatást csap érzéseimre,
Szívem kalapálása lassan lelassul,vágyam elcsitul,
Mert tudom ha itt leszel,minden hiányom és vágyam,kielégíted.
Meg adod nekem mit csak Te adhatsz nekem,
A kéjt a szenvedélyt a mámort és a bódító gyönyört!!!!

...

Álmomban mezítláb sétáltunk egy réten,
Messze mindent?l, együtt, kéz a kézben.
Pacsirták és rigók törték meg a csendet,
?k segítettek elmondani, mennyire szeretlek.
Nincs szebb mint a fülemile hangja,
Így segítségül ? is ezt hangoztatta.
Lábunk el?tt hevert megannyi sok virág,
Remélem valóra válik ez az álomvilág!
Szeretlek

...

Nyomja a lelkem valami.
Bánatos vagyok,meg?rjít a szerelmed,
nem tudom mit akarok.
Nem tudom hogy feledjelek
vagy szeresselek,
nem tudom milyen lehet az élet veled.
Bátortalan,talán gyáva vagyok
tudod csalódni már nem akarok,
de csodálatos gyönyör?ség amit t?led kapok.
Szomorú a szívem,
messze vagy és hiányzol nekem.
Mond érdemes mindent feladnom
és hozzád kötni az életem?
Ha Te tudod a választ,kérlek segíts nekem!

...

Ülj le mellém dallamos esti fény
vágylak mint ölelést síró hang
félhomályba burkolózott remény
nézi lopva, hogy áldozom magam.

Gondolatom untalan falnak szalad
tengerek jéghideg mélye ha bánt
hiszem és vallom az álmom szabad
érintésed nélkül elmém visszaránt.

Felúszom újra ha van éltet? szód
élni taníts meg lobbanékony hit
boldogan sodorna veled a sors
nélküled ölel? magány szorít.

Pillanat játéka igéz? szép szemed
elhagyott párnád fejemnél pihen
mostantól szobánkban ne lássak teret
? tudja kívülem combod íze milyen.

Eldobom messze, csak kín a képzelet
bújtattam tested ha széllel dacolt
nélküled lángra gyúlt szép ígéretek
nem lesznek, épp ezért fáj ami volt.

Ide már testem csak hálni jár haza
poharad rúzsnyoma ?z, és csábít
Ajkadon pihen? gondolatom halad
Szádra az itt maradt csókom áhít.

Én leszek a reggeli pillanatod is
beleszólok halkan füled nyaldosom
telefonod búgása zavaróan hamis
hang nélkül nem jön a várt oltalom.

Megrekedt ágyunkban bársony illatod
kizavar nem hagyva nélküled éjszakám
hajnalok fényében zavartan baktatok
arcodat keresve haragját ontja rám.

Megfagyott otthonunk jégvirág tanyája
vadludak csábítottak repülni délnek
mosolyod itt maradt szívembe bezárva
most naponta dél felé imádkozva élek.

Parázsként kihunyok álmaidból lassan
új tüzek nem gyúlnak a kiégett hamun
terveink, vágyaink soha fel nem adtam
lelkemben örökre itthon látom magunk.

...

Csillag vagy az égen
térben oly távol,de
hozzám mégis oly közel.
Szerelmed hevét issza lelkem
érzem,mint közeleg a távol
semmit nem szépít a messzeség,
szemünket sem lepi fátyol.

...