Megbeszélt kerékpártúrára indultam, bár égbolt nagyon felhős volt,
Tizennégyen beszéltük meg, siettem, hogy odaérjek, ez roham volt.
Közben fél szememet a felhőkön tartottam, jó ideges állapotba…
Ahogy fölfelé néztem, belehajtottam a félig telt vizesárokba.

Úgy áradt ajkamról a szó, mint egy hegyi vízesés cseppjei,
Rondák voltak, csak hullottak, mint télies hó kristálycseppjei.
Lemerültem teljesen, mint Búvár Kund, ki régen-hajdan volt,
A sáros víz hideg is volt, még jó, hogy benne jégcsap nem volt.

(Septolet)
Kimásztam,
Bicajt kihúztam,
Tanakodtam…

Ázott ürge voltam,
Magamba karoltam,
Menjek-e… hosszan meditáltam.
Magamba, komorodtam.
*

(Sedoka duó)
Fönt irtóztatón dörrent,
Majd’ fejemre estek a felhők.
Eső fürdetett.

Föltámadt a szélvihar,
Arcomba vágta, mind… az esőt.
Csak menekülni…
*

(3 soros-zárttükrös)
Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba,
Széllel, erővel szembehajtottam, kínnal szemem néha jól becsukva.
Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba.
*

(Bokorrímes)
Közben azon rágódtam, társak megvárnak-e vagy otthagynak? Ennyit piszmognak?
Míg egyszer csak első kerék kifordult, szerencséim sorjában mind elhagytak.
Arccal estem a centi vastag sárba, és hallottam, hogy istenek vinnyognak.
*

(3 soros-zárttükrös)
Orrom vége eleredt, keveredett a sárral,
Ilyesmi biztos nem esik meg tán' senki mással…
Orrom vége eleredt, keveredett a sárral.
*

(Bokorrímes)
Az eső gyorsan lemosta ezeket a vad nyomokat,
Én meg döntöttem, haza fordulok… mondtam új átkokat.
Útközben már nem estem el, de úgy néztem ki, mint a dagonyázó erdei disznó,
Az út tele volt zápor-patakokkal, kerék fölverte a sarat… ő így a disznó!

Épp nem volt otthon senki, nagy, a legnagyobb szerencsémre,
Beültem a kádba, elmélkedtem is nagy békességbe.
Jó forró vízben talán két órát henyéltem,
Másnap reggel meg szép napsütésre ébredtem.

Vecsés, 2021. január 29. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Anyába is lehet csalódni…

Egy vén huncut lett vagy talán más az élet?
Én magam azt hiszem gonosz, mert mivé lett…
A szép és boldog gyermekkorom… sok-sok év
Nyugalma és biztonsága, volt boldog rév…

Budapest, 2000. július 15. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.

...

Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat!
Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat…
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat.

Van saját navigátora, hogy célt, engemet nehogy tévesszen,
Hogy lélekkínzásokat, örömmel tegye, jó hosszan élvezzen…
Megfogott engem, hogy életítélet végrehajtóm lehessen.

(Senrjon trió)
Alakulása nekem…
Semmi megy csak egyenes úton.
Bánatoskodok!
*
Látszólag egyenesen
Haladni becsapás, ámítás.
Bánatoskodok!
*
Az élet nem fürj húsi,
Inkább, nagy döghús a dögkútból.
Bánatoskodok.
*

(Apeva)
Gyors
Meglét.
Születés.
Életút meg
Eredménytelen.
*

(Bapeva)
Szülés.
Megjöttem,
Ordítottam.
Már éreztem én
Ezt nem kellett volna…
Körülnéztem, jó nem volt…
De az akaratom... sem volt
Homlokomon meg pech lovagja!
Mibe fogjak mi, ha nem sikerül?
Barát sincs, csak nagyjából ellenfelek.
*

Tettel állandóan korhol az élet,
Hogy ki ne szabaduljak,
Folyton fényezi kemény ketrec-létet.

Az élet, maga az elviselhetetlen lét,
Faramuci, maga szabályozza a létét!
Valami kén', gondoltam saját víziómra,
De ez nem jön, megteszi így ócska vízóra!

Nagyon vágyok, hogy jól megszűrt tiszta vizet öntsünk életpohárba,
De vajon megoldható-e az utolsó előtti végórákban?

Eljátszom a köd-nélküli láthatatlant,
A lelki gond nélküli kis csomagtalant…

Vecsés, 2020. november 10. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.

...

(3 soros-zárttükrös duó)
Gondolataim fönt ülnek a szomszéd pipafüstjén,
A dolmányos varjuk meg a faágak gyenge szélén…
Gondolataim fönt ülnek a szomszéd pipafüstjén.

A cudar élet, jobban gyűlöl engemet, mint én őt!
Pedig nekem volna okom erre, mindenekelőtt!
A cudar élet, jobban gyűlöl engemet, mint én őt!
*

(Senrjon)
Dolmányos varjuk árvák?
Írástudók, kik szerint lárvák?
Buta tömeg győz?
*
Hontalanok szegények?
Védtelenek a határ-szélek?
Rímtelenségek…
*

(Bapeva)
Élek,
Születtem.
Az óta baj,
Fanatikusan
Csak nő, kiút meg nincs!
A halálos szerelem
Hőse sem lehetek ilyen
Kényszerek között. Nincs is kivel!
Rongy élet belekúszik résekbe,
De nem a finomabb... élvezetesbe…
*

Élet miért engem gyűlöl, nem is kéredzkedtem világra!
Anyám megölte húgom, testének végtelen magányába,
De engem kellett volna, és akkor most nekem, nem kellene
Másfélébe kapaszkodnom… alap- gondolkoznom eleve.

(3 soros-zárttükrös)
Az élet tudatos, jobban gyűlöl engem, mint én őt!
Ki vágyott rá? Kimentett, mint fúlásba menekülőt…
Az élet tudatos, jobban gyűlöl engem, mint én őt!

(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Porból lettem, mivé leszek, még holtomban is csak beköpnek a legyek?
Porból lettem, mi ez a végtelen gyűlölet? Akárha por se legyek…
Porból lettem, mivé leszek, még holtomban is csak beköpnek a legyek?
*

(Senrjon csokor)
Maga a születés is
Homályosan vad élethelyzet.
Ez vajh’ tévedés?
*
De ki szület, mit tehet,
Hogy ajándékba kapott éltet?
Örül cicinek!
*
Aki hathetesen hal,
Az még nem kedvence a létnek?
Ugyan! Miért halt?
*
Lét ellen én se semmit!
Gyűlölete, oly’ határtalan…
Én ítéltettem!
*
Idő életre kel az
Élet tengerében… elkísér.
Mindig jelen van!
*
Tiszta-vizet önteni
Élettengerbe, feladatom?
Vajon, mért nekem?
*
Tiszta-vizet önteni,
Életpohárba, feladatom?
Életnek kéne!
*
Ó írástudók, Ti mind
Hiszitek, hogy remek az élet?
Nekem, miért nem?

Vecsés, 2020. október 11. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás: Alloiostrofikus versformában!

...

A tavaszról, a szerelemről TANQ csokorban írt a szerzőpáros.

Ágyamban dúlás volt!
Hold, erősíti szenvedélyt!
Reggel, tavasz virrad!
Álom volt, de most már való!
Tavasz hozta, vérforraló...
*
Itt hagytad illatod,
Mélyen szippantok belőle.
Búcsúhajnal volt ez?
Elszállt meghitt pillanatok,
Mint a tavaszi illatok.
*
Hited, ne hagyjon el,
Lepedőt mosom, visszavár.
Némán koncentrálok!
Örök kikelet reményünk,
Vágyainkba elmerüljünk.
*
Ülök, párnát nézem…
Szemed kacaja, itt maradt!
Jó, nagy… mosás kell itt.
Napsugár őrzi mosolyod,
Szellőcske hozza illatod.
*
Ismét nagyon vágyok…
Mosolyoddal… karod, ölel.
Tavaszom zenéje…
Vágyaim mégsem apadnak,
Mint méh virágot, akarlak!
*
Lehunyom szememet,
Képzelgem, nyál-ízű szádat!
Tavasz illata leng…
Válik még álmunk valóra?
Vagy marad álom… csalóka.

Vecsés, 2017. február 25 – Szabadka, 2017. február 26. - Kustra Ferenc József - A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: „Álom vagy Való?”! Egy esemény, férfi és női nézőpontból…

...

Meginog, mi szilárd,
A valós tudás, fellazul…
Jön… ostoba az úr!
Ez a világ nagyon piszkos,
Össze fog omlani, biztos.
*
Tücsök, csak zenélget,
Árokparton, nincs tetterő.
Néma felleg, esik!
Mindenki más mocskát nézi,
Közben kertjét gereblyézi.
*
Jöjj elém, ha tudnál,
Tévedésünket, legyőznénk.
Táguló, ózonlyuk.
Hihetetlen hangsúlyokkal,
Földöntúli buzgalommal,
*
Pipacs szirma táncol,
Ahogy a szellő borzolja.
Bodza illata száll!
Nyírjuk ki egymást sebtében,
Koncoljuk fel az estében.
*
Minden lépés vissza,
Jövő rémségét vetíti.
Múltban az igazság.
Mondhatnám ez egy véres vers,
Ezért lett egy kissé túl nyers.
*
Szó, felszállhat égig,
Tompa tetterő tündököl.
Hiú, állhatatos!
Elmegyek inkább aludni,
Nem akarok haragudni.

Vecsés-Győr, 2016. július 12. –Kustra Ferenc József- A HIAQ - kat én írtam, alá a TANQ verset, szerző- és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe:” Átok”.

...