Együtt naponta?

Van egy lány, kiért szívem megdobban,
Kit csak nyaranta tarthatok karomba.
Szeret engem, hisz ezt már elmondta,
Mégis csak nyaranta tarthatom karomba.

Hiánya benne él minden napomba,
? az kit csak nyaranta tarthatok karomba.
Egyszer talán együtt leszünk,
S mindenhová együtt megyünk!

Életünket együtt éljük,
Minden cseppjét kiélvezzük,
Együtt leszünk naponta,
S, már nem csak nyaranta tartom ?t karomba.

Egymásra vigyázva,
S, a gondokkal dacolva,
Együtt mindent megoldva,
Naponta tartom ?t karomba.

Van egy lány, kiért szívem megdobban,
S, kit végre naponta tarthatok karomba.
Szeret engem, hisz ezt már elmondta,
S, ez volt életem nagy napja!

...

Minden percben érted dobban a szívem,
jelezve ezzel, hogy érted élek.
Miden másodperc amit veled töltöttem,
beleíródott az én lelkembe!

Gyönyör? szép volt azon pénteki nap,
Mindkett?nket a szívünk vezetett aznap.
Megpillantva téged, mint mennyei ajándékot,
küldött hozzám a sors, s megajándékozott.

Szellemed lángra gyújtotta szívemet,
A lelkem újra élni kezdett.
Ki vagy te? Mit teszel velem?
Teljesen megbabonáztad énemet!

Arcom piroslott, szívem zakatolt,
átjártak engem a gondolatok.
Vajon hasonlóan érzel?
Te is megborzongsz testedben?

Beszéltünk mindenr?l, amir?l csak lehetett,
Azon a szép holdfényes éjjelen.
Abba a pillanatban, már éreztem,
hogy te vagy az a lány, akit kerestem.

S végül mint egy pár, kéz a kézben,
sétáltunk végig a környéken.
Soha nem gondoltam volna, hogy ez
lesz életem legjobb napja.

Eljött a búcsú, a szívem zaklatott,
vándorútra kelnek bennem a gondolatok.
De elhatároztam, hogy merész leszek,
és feltárom neked az érzéseimet!

Már éreztem hogy a veled töltött id?
csak pár perc lesz csupán.
El?törtek bel?lem a gondolatok,
és megkérdeztem, hogy összejönnél e velem?

El?ször csak által ott, némán hallgatag,
sóhajtottam, s mélyen rád pillantottam.
Rám néztél, s ajkaid szólásra nyílottak,
s válaszoddal összekötötted sorsunkat.

...

Egy csendes, nyugodt ?szi napon
Ha kinézek az ablakomon,
vágyakozó gondolataim
a szell?re ültetem
vigye el hozzád e kis üzenetem.
A napfény ragyogja be
szomorú napjaid.
Szerelmem tüze melengesse a vágyaid.
?szi szell? süvít végig a tájakon,
viszi az üzenetem hozzád
azt hogy Szeretlek és hiányzol nagyon!
Egy csendes,nyugodt ?szi éjszakán
a süvít? szell? kopogtat
szobám ablakán.
Üzenetet hozott és azt súgta csendesen,
zárd be az ablakot,nyitsd ki az ajtót
mosolygott kedvesen.
Öszi szell? süvít végig a tájakon
meghozta Szerelmem, akire
vártam és vágytam már oly nagyon!

...

A napod legyen szép,
Nem mint az Enyém.
Legyen benne der? és fény,
Nem mint az Enyémben.

Napjaid teljenek meg fénnyel,
Mi boldoggá tesz Téged.
Az én napjaim már nem fénylenek,
Mióta nem lehetek Veled.

Nem bízom már a fényben,
Mi még körbe fonhat Engem,
Hisz a fény Te voltál Nekem,
Elhagytál,
Így ez a fény megsz?nt létezni bennem.

...

Bízom, benne hogy hamarosan hírt kapok fel?led!!
Már eltelt egy pár nap és hiányollak Téged!!!!
Több mint egy hónapja, hogy érintettük egymást!!!
Már tested érintése nagyon hiányzik nekem!!

Ha jössz hozzám onnan a távolból,
Ajándékkal lepj meg, amit onnan hozol!
Egy kis csekélység mit kérek T?led,
Kett?nk jusson eszembe, ha ránézek!

Nem kértem még t?led eddig soha semmit,
Most is csak annyit kérek, hogy lepj meg,
Egy eszményi csekély érték? ajándékkal!!!
Ez legyen az egy éves évfordulónk ajándéka!!!

...

Elfáradtunk

Elfáradtunk drágám, fejünket letenni végre,
testünk összefonódva,két kezünk összeérve
örökre elengedhetetlen köteléket képezve
vágyunk egy szebb életre.
De tudjuk, azt majd talán unokáink engedhetik meg
Mi dolgozunk a kis szürke hétköznapjainkon serényen,
bízván hogy nem felejt a gyorsan elröppen? élet ,
s fáradozásaink gyümölcse kell?képp beérhet...

Elfáradtunk, talán egy kis szünet nekünk is jár, elvégre
küzdöttünk eleget az élet kifürkészhetetlen útjaira térve.
Családi kötelékeink szemünk el?tt lebegése,
állandó jólétének megteremtése
a feladatunk, ezért robotolunk,küzdünk,harcolunk reménykedve
bízva-bízván,hogy egyszer révbe érve
a világegyetem a sok jót figyelembe véve,
próbál segíteni rajtunk,minket jókedvre derítve.

Elfáradtunk, s mint minden évben
ha tehetjük nyári pihen?re térve
próbáljuk regenerálni fáradt testünk,mint éden
rengetegében patakot keres? tikkadt emberi test fénye,
pislákolva ugyan,de még kapaszkodva a reménybe
próbál világítani er?sebben..... a sötétben......
de ereje gyenge, ki-kialszik a fénye
s próbál pihenni a világ tengerében.

Pihen,pihen, de közben a kerék csak forog,s nem tétlen,
nem hagy nyugodni: pedig mindkett?nk vétlen.....
A sors így próbál jelezni hogy mindig légy résen,
s ha netán pihenni mennél is állj mindig készen,
készülj,hogy menned kell, s váratlan feladat soha ne érje
pihenni vágyó lelkedet és testedet meglepetésképpen.......

...