Elszeretném mondani mennyire szeretlek,
de fogalmam sincs hogyan kezdjek bele.
Talán el kéne mondanom neked,
mennyire boldog vagyok melletted.
Ha veled vagyok minden más,
hogy valaha elhagynálak? Kizárt!
Melletted a gondjaim elszállnak,
és nincs többé se bú se bánat.
A szomorúság helyére öröm lép,
kérlek légy az enyém örökké.
Imádom, ahogyan rám mosolyogsz,
ahogy nézel mindig zavarba hozol.
Nem vagyok a szavak embere,
de abban biztos vagyok hogy szeretlek.
Napról-napra er?södik ez az érzés,
ha elveszítenélek abba tönkremennék.
Ha este lehunyom szemem,
minden pillanatban bízom benne,
hogy ha úja kinyitom ?ket,
még mindig mellettem leszel.
Már egy ideje biztos vagyok benne,
hogy te vagy az az egyetlen,
akivel letudnám élni az egész életemet.
Nem tudom elégszer elmondani neked,
hogy te vagy a legcsodálatosabb ember.
SZERETLEK!!!

/saját/

...

Nézd a n?t,
Nézd, hogy ki az.
Anya -e, vagy gyermek?
Vagy egy védelmez? angyal?
Bizony nem lennél te oly ragyogó fényes.
Ha nem volna a N? ki védelmez téged.

...

Ha felmegyek az égbe, széjjel nézhetek végre.
Láthatom szeret? szíved, angyali tekinteted, tiszta lelkiismereted.
Ha felmegyek az égbe, megsimogatom puha orcád végre, csókolom a kicsiny szád és ölelem tested forróságát.
Ha felmegyek az égbe, üzenem hogy gyere hozzám végre, boldogságot hozzál szívembe ölelj át a végtelenbe.

...

Szeretnék t?led mindenért bocsánatot kérni,
Remélem a sok rosszat eltudod felejteni.
El kell hinned, hogy csak te vagy nekem,
Te vagy az az egyetlen ember akit szeretek.
Szeretnék hozzád méltó barátn? lenni,
szeretnélek téged hihetetlenül boldoggá tenni.
Szeretném, hogy minden percet mit velem töltesz,
azt egy perc csodaként élj meg.
Szeretném, hogy te légy az aki fél elveszíteni,
És én szeretnék lenni az, akit nem tudsz elengedni.
Tudom, hogy nem vagyok a legszebb lány a világon,
de szeretni csak egyet tudok, és ?t nagyon.
Imádom, amikor szorosan átölelsz,
akkor tudom, hogy nincs mit?l félnem.
Megbolondulok, ha csak rám nézel,
csókod egyenesen a mennyországba vezet.
Nagyon szeretlek téged ezt kérlek hidd el,
Boldog negyedik hónapfordulót életem!

...

Elszáll az éj, mint vándor madár,
J? a hajnal, s vele a boldogság.
Kelteget fel a napsugár
Maradjon így, legyen mindig nyár.

Delet kopogtat az ablakon át,
S bevilágítja az egész szobát.
Végig néz fáradt arcomon,
Felnevet, s szívembe mosolyt lop.

Simítja lágyan két karom,
Nyugalmatlanság már nem ostoroz.
Kett?t arrébb lép, táncba hív,
Közben sokszor szemembe tekint.

Szememen keresztül lelkembe néz,
Felkapcsolja legbelül a reményt.
Békésség száll a házra miatta,
Süss, melegíts még napocska.

Múlik az id?, fénye máshová halad,
Ereje gyengül, ölébe nem kap.
J? az éj, s levél hullik már
Elszáll a nyár, s vele a boldogság.

...

Mekkora köd, micsoda homály vesz körül.
A s?r? bizonytalanság nyálkás, iszapos szaga valósággal átitat.
Mit keresek? Kit keresek? Hogy fogok rálelni az én kedvesemre?
Tán magától megjelenik majd szívem sötét, ködbe burkolózott,
és a kétségbeesést?l fonnyadt dombjain, hogy az éjt nappallá varázsolja?

Hihetetlen, de így történt ez velem is.
Meglátni és megszeretni. Megszeretni, mint azel?tt senkit.
A haja fekete volt, mint a holló, a ruhája piros, mint a t?z,
mely lángra lobbantotta szívemet, a kétségbeesést reménnyé,
a korom sötétséget világossá varázsolva.

Ott állt el?ttem. Ott állt el?ttem,
és én szégyenl?s kisfiúként sétáltam fel, s alá izgatottan.
Hát tényleg létezik? Ez tényleg valóság?
A szívem az els? pillanatban elhitte, a szemem azt hitte: tündérmese.
Tündérmese, de, hogy lehet, hogy a valóság szebb, mint az álom?

Hirtelen reménnyel telinek, er?snek, bátornak, hódítónak éreztem magam.
Aztán a szemébe néztem. Egy addig nem ismert érzés lett úrrá rajtam.
Azt hiszem a gyönyör itt kezd?dik. Azt hiszem, hogy a gyönyör megfogható.
Az er?s érzés szinte kitöltötte a leveg?t, szinte fizikailag érintett.
Minden álom, minden szerelem, minden vágy, amit ember érezhet, megtestesült el?ttem.

Te voltál az, édes szerelmem.
Lényeddel megtisztítottad a szívemet, er?t adtál nekem.
Bátorságot kölcsönöztél, legy?zhetetlen vagyok veled.
Te vagy, ki mellettem állt mindig, te vagy, ki támogat, bármit is teszek.
Te vagy az odaadás, te vagy a kedvesség, te vagy a szerelem.

Te vagy szerelmem az életem, te vagy a kihívásom, te vagy a gy?zelmem.
Te vagy a vetésem, de te vagy az aratásom is.
Te vagy a gyengeségem, de te vagy az er?sségem is.
Nélküled üres, de legf?képpen elveszett vagyok.
Nélküled hideg vagyok, akár a tél, sötét, akár egy dohos pince.

Édesem, kincsem, kicsikém, hercegn?m, királyn?m!
Te teszel engem érdekessé, t?led vagyok színes, t?led vagyok igazi.
Te teszel engem férfivá, s te teszel engem emberré.
Miattad akarok élni, bizonyítani, szeretni és szeretve lenni.
A te b?röd illatát, a te leheletedet és szeretetedet akarom érezni örökké.

Nem kérek egyebet, csak, hogy viszont szeress engem úgy,
ahogyan csak én tudlak. Téged úgy, ahogyan én,
még nem szeretett senki, és nem is fog.
Nem kérek egyebet, csak, hogy ?rizz meg engem és az emlékemet örökké.
Ne feledd nevemet soha, mert az én szívem soha nem fog feledni téged, Fanni!

...