Múltamban vájkálás…

Hatvannyolc vagyok, régen volt minden,
De a vágyódásom él, már másom sincsen,
Él és dühöng a vágyaimról végső lemondás… már nincs sincsen….

Jézusom, elképesztő, hogy mért rohan az idő
Így én már nem várhatom, hogy majd új élmény kinő!
Merengek persze, többféle vágy bennem, de némaság kel,
Az én kérdéseimre, már csak a némaság ki felel.
*
Van bizony oly' reggel, hogy könnyben ébredek,
Igy csukott szemmel a múltamba révedek,
De eredmény nem szokott lenni, igy aztán mostan nem tévedek.

Térdeplőm nincsen, a kérdések földön térdelnek,
És tapasztalom, kelek, vágyak csendben térdelnek.
Bizony keléskor füstbe mennek álmok, tán’ mire várok?
Pedig szépek voltak a gyermekkori álmok… még vágyok.
*
Megéltem a mélységet a magasságot
Megéltem én az illúziós vágyálmot,
Megéltem az élet és idő… nagyon heves rohanásokat!

Még élek, várom a lehetetlen sok végtelent
És addig, hogy még egyszer átéljem lehetetlent…
Fájó múltam részletei még üdvözöllek titeket,
Lassan múlik el az élet, de várom a lehetetlent…

Vecsés, 2016. július 27. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás.

...

Hétköznapi pszichológia… a két élő háború okán és a pénzéhesek okán és ez a napi téma!

(3 soros-zártükrös trió)
A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell!
Főként háborúban meg főnököt fényezni kell…
A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell.

Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta,
Ő sem tudja hogyan, de odasodorta az élete... szerencsés sorsa…
Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta.

Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak „EURÓ milliárdok”,
Azt föl sem fogják, hogy a szomszéd háborúban már fél millió az elhullók…
Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak „EURÓ milliárdok”.

Vecsés, 2024. január 4. –Kustra Ferenc József- íródott: merthogy a világ ezzé fajul és talán vég-legesen! Milliónyi a halott is már…

...

Megbeszélt kerékpártúrára indultam, bár égbolt nagyon felhős volt,
Tizennégyen beszéltük meg, siettem, hogy odaérjek, ez roham volt.
Közben fél szememet a felhőkön tartottam, jó ideges állapotba…
Ahogy fölfelé néztem, belehajtottam a félig telt vizesárokba.

Úgy áradt ajkamról a szó, mint egy hegyi vízesés cseppjei,
Rondák voltak, csak hullottak, mint télies hó kristálycseppjei.
Lemerültem teljesen, mint Búvár Kund, ki régen-hajdan volt,
A sáros víz hideg is volt, még jó, hogy benne jégcsap nem volt.

(Septolet)
Kimásztam,
Bicajt kihúztam,
Tanakodtam…

Ázott ürge voltam,
Magamba karoltam,
Menjek-e… hosszan meditáltam.
Magamba, komorodtam.
*

(Sedoka duó)
Fönt irtóztatón dörrent,
Majd’ fejemre estek a felhők.
Eső fürdetett.

Föltámadt a szélvihar,
Arcomba vágta, mind… az esőt.
Csak menekülni…
*

(3 soros-zárttükrös)
Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba,
Széllel, erővel szembehajtottam, kínnal szemem néha jól becsukva.
Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba.
*

(Bokorrímes)
Közben azon rágódtam, társak megvárnak-e vagy otthagynak? Ennyit piszmognak?
Míg egyszer csak első kerék kifordult, szerencséim sorjában mind elhagytak.
Arccal estem a centi vastag sárba, és hallottam, hogy istenek vinnyognak.
*

(3 soros-zárttükrös)
Orrom vége eleredt, keveredett a sárral,
Ilyesmi biztos nem esik meg tán' senki mással…
Orrom vége eleredt, keveredett a sárral.
*

(Bokorrímes)
Az eső gyorsan lemosta ezeket a vad nyomokat,
Én meg döntöttem, haza fordulok… mondtam új átkokat.
Útközben már nem estem el, de úgy néztem ki, mint a dagonyázó erdei disznó,
Az út tele volt zápor-patakokkal, kerék fölverte a sarat… ő így a disznó!

Épp nem volt otthon senki, nagy, a legnagyobb szerencsémre,
Beültem a kádba, elmélkedtem is nagy békességbe.
Jó forró vízben talán két órát henyéltem,
Másnap reggel meg szép napsütésre ébredtem.

Vecsés, 2021. január 29. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

(Septolet)
Csönd pelerinemben ücsörgélve
Bámulok… nézgélve.

Fejem üres,
Vadkutyám rühes.
Létem színpadán,
Lét-létrám fokán,
Örökbe-maradván…
*

(Senrjú)
Tán’ gondolkodnék,
De fejem üres, kutyám…
Színpadon vagyok.
*

(3 soros-zárttükrös)
Lét létrám alsó fokán, vagy… elkárhozva,
Innen már rég’ menekülnék rohamozva…
Lét létrám alsó fokán, vagy… elkárhozva.
*
Mi a fenére gondolhatnék, amikor nincsen mire!
Ugyan kire gondolhatnék, amikor nincsen is kire?
Mi a fenére gondolhatnék, amikor nincsen mire!
*

(Halmazrímes)
Üres az életem, mint egy nagy lyukas kas,
Nekem reggel nem kukorékol a kakas.
Életemet megmászni? Hogy, amikor magas?
Életfámon följebb mászni? Hogy, ha az odvas?

(3 soros-zárttükrös)
Biztos, hogy nekem már csak nem sok, de kicsi van hátra,
Ezt hányingerben letölteti élet hullámzása…
Biztos, hogy nekem már csak nem sok, de kicsi van hátra.

Minek is örüljek, amikor nekem nyűg az öröm,
Most biztos fölvenném, de nincs meg, sosem-volt ködmönöm…
Minek is örüljek, amikor nekem nyűg az öröm,
*

(Sedoka)
Életbánatom
Mint zászló lebeg fentebb.
Kit érdekel… elegem?

Életbánatom
Folyvást csak körbe ölel.
Ez mért nincs észlelettel?

Vecsés, 2020. február 2. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat!
Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat…
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat.

Van saját navigátora, hogy célt, engemet nehogy tévesszen,
Hogy lélekkínzásokat, örömmel tegye, jó hosszan élvezzen…
Megfogott engem, hogy életítélet végrehajtóm lehessen.

(Senrjon trió)
Alakulása nekem…
Semmi megy csak egyenes úton.
Bánatoskodok!
*
Látszólag egyenesen
Haladni becsapás, ámítás.
Bánatoskodok!
*
Az élet nem fürj húsi,
Inkább, nagy döghús a dögkútból.
Bánatoskodok.
*

(Apeva)
Gyors
Meglét.
Születés.
Életút meg
Eredménytelen.
*

(Bapeva)
Szülés.
Megjöttem,
Ordítottam.
Már éreztem én
Ezt nem kellett volna…
Körülnéztem, jó nem volt…
De az akaratom... sem volt
Homlokomon meg pech lovagja!
Mibe fogjak mi, ha nem sikerül?
Barát sincs, csak nagyjából ellenfelek.
*

Tettel állandóan korhol az élet,
Hogy ki ne szabaduljak,
Folyton fényezi kemény ketrec-létet.

Az élet, maga az elviselhetetlen lét,
Faramuci, maga szabályozza a létét!
Valami kén', gondoltam saját víziómra,
De ez nem jön, megteszi így ócska vízóra!

Nagyon vágyok, hogy jól megszűrt tiszta vizet öntsünk életpohárba,
De vajon megoldható-e az utolsó előtti végórákban?

Eljátszom a köd-nélküli láthatatlant,
A lelki gond nélküli kis csomagtalant…

Vecsés, 2020. november 10. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.

...

(3 soros-zárttükrös duó)
Gondolataim fönt ülnek a szomszéd pipafüstjén,
A dolmányos varjuk meg a faágak gyenge szélén…
Gondolataim fönt ülnek a szomszéd pipafüstjén.

A cudar élet, jobban gyűlöl engemet, mint én őt!
Pedig nekem volna okom erre, mindenekelőtt!
A cudar élet, jobban gyűlöl engemet, mint én őt!
*

(Senrjon)
Dolmányos varjuk árvák?
Írástudók, kik szerint lárvák?
Buta tömeg győz?
*
Hontalanok szegények?
Védtelenek a határ-szélek?
Rímtelenségek…
*

(Bapeva)
Élek,
Születtem.
Az óta baj,
Fanatikusan
Csak nő, kiút meg nincs!
A halálos szerelem
Hőse sem lehetek ilyen
Kényszerek között. Nincs is kivel!
Rongy élet belekúszik résekbe,
De nem a finomabb... élvezetesbe…
*

Élet miért engem gyűlöl, nem is kéredzkedtem világra!
Anyám megölte húgom, testének végtelen magányába,
De engem kellett volna, és akkor most nekem, nem kellene
Másfélébe kapaszkodnom… alap- gondolkoznom eleve.

(3 soros-zárttükrös)
Az élet tudatos, jobban gyűlöl engem, mint én őt!
Ki vágyott rá? Kimentett, mint fúlásba menekülőt…
Az élet tudatos, jobban gyűlöl engem, mint én őt!

(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Porból lettem, mivé leszek, még holtomban is csak beköpnek a legyek?
Porból lettem, mi ez a végtelen gyűlölet? Akárha por se legyek…
Porból lettem, mivé leszek, még holtomban is csak beköpnek a legyek?
*

(Senrjon csokor)
Maga a születés is
Homályosan vad élethelyzet.
Ez vajh’ tévedés?
*
De ki szület, mit tehet,
Hogy ajándékba kapott éltet?
Örül cicinek!
*
Aki hathetesen hal,
Az még nem kedvence a létnek?
Ugyan! Miért halt?
*
Lét ellen én se semmit!
Gyűlölete, oly’ határtalan…
Én ítéltettem!
*
Idő életre kel az
Élet tengerében… elkísér.
Mindig jelen van!
*
Tiszta-vizet önteni
Élettengerbe, feladatom?
Vajon, mért nekem?
*
Tiszta-vizet önteni,
Életpohárba, feladatom?
Életnek kéne!
*
Ó írástudók, Ti mind
Hiszitek, hogy remek az élet?
Nekem, miért nem?

Vecsés, 2020. október 11. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás: Alloiostrofikus versformában!

...