Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
Sírok
Nő vagyok, nem lehetek más.
Néha átok, néha áldás.
Tele hittel, bizalommal
Ölellek vékonyka karommal.
Testem vágyával hevével,
Féltetek szívem melegével.
Részem a nevetés és a sírás,
De nem fojtom el, az nekem kínzás.
Bánatomban, örömömben?
Csillogó könnyek gyűlnek a szememben.

Nő vagyok, nem lehetek más.
Néha átok, néha áldás.
Érzelmes vagyok, naiv kis ösztönlény.
De úgy látom ma ez már nem igazán erény.
"Kemény az élet, legyél te is kemény!"
S egy nap kiborul az éjjeli edény.
Szeretném akkor, hogy mellettem legyél,
Erős karoddal öledbe vegyél.
csak öt percre, hogy kisírjam bánatom,
Ne mérgezze szívem ostoba fájdalom.

Nő vagyok, nem lehetek más.
Néha átok, néha áldás.
Itt fekszel mellettem,
Mégis távol tőlem...
Mondhatom mi bánt?
Mondjad, felőlem...
Feldühít téged,
vagy csak kinevetsz!
Mondd meg, de őszintén
Most is szeretsz?

Azt akarod kemény legyek?
Hát lángoljatok rétek, hegyek!
Égjen minden, pusztuljon!
A folyó is visszafelé folyjon!
Ne sírjak többé? ezt akarod?
Rendben, de az nem én vagyok.
Üres szívvel mindent hagyok....
Nyelem a könnyeket, elfojtom.
Még egy kicsit talán bírom.
De érzelmek nélkül élni nem tudok
Mert ízig-vérig NŐ vagyok.
...
Rádi Szilvia
Ez minden mit érzek
Ez minden mit érzek

Mikor tőlem elköszönsz
Haza mész s vár a ?hitvesed?
Bennem kétség szikrája sincs
Ha azt mondod, csak engem szeretsz
Férj- Feleség gyerekek
Egy szép boldog család
Ez csak illúzió, tényleg ez kell neked?
A szívem megszakad, hogy tudom
Én belőled nem kapok mást
Imádott szerelmed vagyok, és lelki társ
És bár ember nem kívánhat többet
Úgy érzem mégis sokszor
Mi nekem jut belőled kevés,
Több, sőt minden mit szeretnék
És oly sokszor megesik
Vagy csak képzelem
De lehet hogy nem
Lehet hogy csak a féltés
A féltékenység mi mondatja velem
Mikor támadón esek neked
Mikor tekinteted másra veted
Magamban arra gondolok
Abban semmi nincs
Hisz azért van a két szép szemed
De mégis néha szóvá teszem
Mikor már a féltékenység
Sötét felhője borítja eszem
Kétség mardossa fájó lelkemet
A gondolat mi fejemben tanyáz
Mi a baj, talán már nem szeret?
Te azt mondod szeretsz
S nem érdekel senki más
Én rád nézek, s figyelem szemed
Melyben látom a szenvedélyt
S látom azt is, mit mondasz
Nem lehet más csakis őszinteség
És tudom, hogy jó hapsinak tartasz
De én mégis sokszor arra gondolok
Nálam szebbet és jobbat is kaphatsz
Ezért hogy Neked jobban tetszem
Keményen edzem izmossá
Csak téged szerető testem
S mindezt csak azért, csak miattad
Hogy amikor bámul más fiatal férfi
Azt gondolhasd magadban
Az én Tamásomhoz képest ez semmi
Nekem csak ő kell, s rajta kívül más senki
Most mégis haragszol rám
Pedig nincs rá semmi okod,
Szomorú szívem, ha ezt nem tudod
Egy bűnöm van, s most vezeklek
Mit kimondtam valamikor egykoron
Milyen átok ülhetett ajkaimon
Mikor oly ostoba mondatot fecsegtek
Egy ostoba ostoba mondatot
Mindketten volt hogy kimondtunk
Sok buta suta gondolatot
Azokkal egymást megbántottuk
Mit tettünk vagy kimondtunk
De a múltban élni nem érdemes
Szenteljük szerelmünk a mának
S jövőnk oly szép lehet
Ha megbocsájtunk egymásnak
A bizalom a hit és a szeretet
Ez csak három szó, de súlyosak
S remélem begyógyítja sebedet
Melyet a sok félreértés okozott
Mert bizalom nélkül nincsen szeretet
Sem hogy higgy nekem kedvesem
És ha nem hiszel nekem mégsem
Az mi legjobban fáj a mindenségben
Talán még mindig nem ismersz eléggé
Vagy csak a féltékenység hajt örökké
Ismerj meg kérlek, és lásd ami tény
Ha mondom, hogy szeretlek őszintén
Minden gondolatom te vagy
Az agyam oly sokszor ez miatt kihagy
Amikor nem vagy mellettem
S szép kacsód nem fogja két kezem
Oly üres minden, a világom, a planétám
Fájó szívem csak téged vár
Kedves szépséges Zsuzsannám
Ha tudnád mily szépnek látlak
Naphosszat míg velem vagy, csodállak
Nem tudok betelni a látványoddal
És tudva azt hogy enyém egy őrangyal
Mert igen, enyém vagy kedvesem
Törődj bele ez tény, elraboltad szívem
S csak kétszer hiányzol naponta nekem
Mikor lehunyom éjjel szemem
És napközben mikor nem vagy velem
Mindegy mit teszünk, hová megyünk
Én bárhová követlek, tudod
Büszkén vállalom, ez a szép nő az enyém
Én pedig vagyok a te hűséges lovagod
Biztos néha már kicsit unod
Hogy követként folyton kísérlek
De tudd hogy élvezem
Minden percet mit veled tölthetek
Olyan vagyok minden reggel
Mikor ágyamból pihenten felkelek
Mint karácsonykor egy izgatott kisgyerek
Láthatlak megint újra, a testem bizsereg
Benyitok a kilences szobába
És keresem a rád utaló jeleket
A táskád, a ruhád ott vannak-e
S mikor láthatlak téged újra
Döbbenek rá minden reggel
Hogy napról napra jobban szeretlek
Ha ezt az érzést a szívemben
Egyáltalán fokozni még lehet
És minden percben órában napban
Csak azt várom mikor az ágyamban
Egymásba olvadhat forró testünk
És nézhetem közben gyönyörű arcodat
S a mennyben egyesül lelkünk
Ez egy tökéletes eszményi pillanat
Mely örökkévalóságnak tűnik
Az érzés mit együtt átélünk
Az őszinte imádat zuhataga
A színtiszta felhőtlen szerelem maga

...
Canossa járás
Bűnöm van, és most vezekelek.
Bűnöm van, mert veled ostobán viselkedek.
Kimondtam mit rosszul gondoltam, és érzékelek.
Bűnöm megbocsátani, talán nem is lehet.

De kérlek légy megbocsátó velem!
Tudatlanságból való bűnöm nézd el nekem.
Butaságom miatt az érzés fájón belém hasít,
Tudom, a te fájdalmad nagyobb, ez téged tőlem eltántorít.

De fejemben a gondolatok körülötted keringenek.
Szerelmem megbántottalak, de te kérlek ne tedd!
Mert nem ellenedre akartam tenni mit teszek.
Hagyd, hogy rendbehozzam bűnöm mit tettem veled.

Hiszem, hogy szeretsz, és megbocsátasz nekem.
Idővel a szíveden ejtett sebed begyógyítja szerelmem.
A könny a múlté lesz, és nekünk boldogság terem.
Mert én is szeretlek szép kedvesem!
...
A rózsaszál
Hűvös esős éjszakán,
A zúgolódó Tisza partján,
Szomorú kislány álldogál.
Szomorú leány kezében egy rózsaszál,
S némán zokogva egy fiút vár.
Tudja hiába van itt és vár,
Az ő szerelme többé nem jön már.
Elragadta szerelmét a Vén Tisza,
S többé nem is adja őt vissza.
Szomorú kislány kezében egy rózsát szorongat,
Felkiált most már hangosan zokogva:
-Ostoba halál, Vén Tisza!
Adjátok nekem őt vissza!
Válaszként a Tisza még jobban morajlik,
S föl-föl csapnak mérges habjai.
Szomorú kislány kezében a rózsával
Eltűnt a Tisza habjában.
...
Őszülő szerelem
Őszbe hajló élet alkonyán csendesen mellém sodort a szél
Mikor már a szív hűlni készül, már szeretni nem is remél
Akkor jöttél te a messzi semmiből, észre sem vettelek
Mikor életem egén már hullani kezdtek a levelek

Hogy is történt mindez meg velem, elmével fel nem foghatom
Hisz sosem lehetsz enyém, bűn szeretni téged, ezt jól tudom
Harcolt a józan ész, de az érzés oly erős, könyörtelen
Átgázolt, mint vadul tomboló vihar szívemen, lelkemen

Más úton járok én, a tiéd egészen máshova vezet
Nincs erő, mely elmoshatná a köztünk feszülő éveket
Nem lehetsz soha enyém, másé vagy te, az Isten embere
Én is szavamat adtam egykor, feloldhatatlan esküre

Csalóka délibáb, ostoba, ábránd, de mégis jó nagyon
Rád gondolni minden este, s veled ébredni minden hajnalon
Ki is vagy te nékem? ? éltető napom, őrzőm és támaszom?
Koldulva lesem a viszonzást mosolytól égő arcodon

De langyos ősz után, majd jön a zord hideg, beköszönt a tél
Mint könnyű levelet, úgy sodor tőlem majd messzire a szél
A hulló hó gyász fehér leple mindent, de mindent eltemet
Marad szívem jegesre fagyva, nekem már repülni nem lehet
...
Mikor a szív meghal
Hol van az a szikra.
Mely táplálta szerelmed?
És minden dobbanásban
Benne volt a lelked?


Ha elmúlik szerelmed.
És kihűlt a vágyad.
Csak kóborol a lélek.
Mint üres őrjárat.


Míg élsz keresel.
De nem találod soha.
És egyszer csak rájössz.
A szív milyen ostoba.

Hű akar maradni.
És őszintén szeret.
Későn veszi észre,
Hogy becsaptak tégedet.

De te is ostoba vagy.
Nem számolsz magaddal
Hogy nincs már tovább élet.
Mikor a szív meghal.
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó