Eláll az es?, zárul az ég,
Nem marad semmi, csak egy lék.
A léken át még ragyog a fény:
A szemed a lék, s arcod az Ég.

Nem ázom már, megszáradok,
De a víz az égb?l: a legjobb dolog
Ha nincs több es?: nincs több élet
Míg élek, ?rzöm majd emléked.

Nem hat meg a vers, elszáll mind
Kett?nk között rozoga a híd.
Rozoga, de le nem esik:
Tarja még a remény s hit.

De ha kell átúszom hozzád:
Újra és újra,
Hogy virágot ragasszak
Vastag ajtódra.

Minden virág mit ajtód hordoz,
Árulkodik, szívet foltoz.
Elárulja hogy szeretlek,
Arra kéri mindenedet:
Lágyítsd meg most a szívedet.

Es? után nagy a csend,
A suhogás is veled ment
Halkan súgom szép nevedet:
És azt az egy szót hogy "szeretlek".

...

Itt vagyok, igen itt vagyok,
A szobában ülök és bámulok.
Itt vagyok, igen itt vagyok,
De nélküled mindig elnémulok.

Leveg?ért kapkodok, nem érzem, hogy élek,
Nélküled semmi vagyok, csak egy elvesz? lélek.
Rád gondolok minden nap és minden árva éjjel,
Odaadnék mindent, hogy megkapjalak Téged.

S most, mikor lement a nap, ismét csak ülök,
De magam el?tt látlak.
Tündökl? szemedben látom a tengert,
Melyet érzéseid hullámzása viharrá kevert.

Tán ugyanúgy érzel? Lehet. Nem tudom.
Mondtad ezerszer, de éreztetni nem tudod.
Bizonytalanságban kóválygom már régen,
Mégis várlak minden egyes éjen.

Rólad álmodok és azt hiszem, hogy igaz,
De mikor szemem kinyitom, már nem találok vigaszt.
Egész nap csak teszek, hogy ne gondoljak Rád,
De minden egyes könnycseppem utánad kiált?

...

Úgy gondoltam anyáknapi köszönt?t írok én
Te vagy nekem a legjobb anya ezen a földtekén
Hisz t?led kaptam mindent mi mást is kérhetek
Köszönöm hogy feláldoztad érettem az életed

Édesanya mikor látlak minden bánat elkerül
Szívedb?l az élet mosolyogva rám derül
Szemedb?l mindig jóság áradozik énfelém
Bár életeded sokszor csínytettekkel terhelém

Oh mi sokszor cselekedtem készakarva ellened
S tanácsaid csak azért sem fogadtattam el neked
De bármi történt hibáimat elnézted énnekem
Megbocsátasz ha ígértem ..soha többé nem teszem

És védelmeztél mid?n apám fegyelemre intene
A te szíved mindig jósággal és szeretettel van tele
Te kiálltál mellettem oh oly sokszor ellene...
Pedig azt hittem ehhez inkább egy óriás kellene

S ha olykor engem néha betegség sújtana
Éjt nappal át virrasztottál ágyam mellett ..oh anya
Meghálálni úgysem tudom soha mindezt teneked
Csak tudatom hogy sugárzott bel?led a szeretet

Életedben fáradoztál már úgyis éppen eleget
Vézna vállad gyönge tested hordozta a terheket
S minden jajjszó nélkül viseled az élet kínjait
El sem tudom mondani milyen mikor nem vagy itt

Tudod anya ha te nem lennél énnekem
Mint kopár sivatag üres lenne életem
És sírodra borulva köszönném meg teneked
Ki még a síron túl is a gondomat viseled

...

Sokszor járt kézenfogva
A vágy, és én,..mi ketten itt
Nem fejtheti meg senki
Úgysem a sziv ...titkait

Nap napot követ, percek telnek múlnak,
Emlék foszlányi peregnek a múltnak
Hiszen ha becsukom a szemem is jól látom
Pillantásod olyan akár egy álom.
Izgatóan csábos,csodálatos szépek
Amint szemedben megtörnek a fények.
Hogy mondjak el neked dolgokat mit nem rég
Úgy gondoltam talán el se mernék.
Szeretem a hajad ahogy a szemedbe lóg bele
Izgatóan bársonyos csillogó kelleme
Mosolyod mikor rám veted te drága
Átrepít engem egy másik világba
Gyengéd érintésed a kezemhez nyúlván
Lágy dallamot penget szívemnek húrján
Ujjaim pediglen fürtjeit hajadnak
Simogatják ahogy közötte szaladnak
De semmi sem hasonlit arra az érzésre
Mikor mi ketten járunk kéz a kézben
Olyankor az id? mintha megállt volna
És a pillanat csak kett?nkhöz szólna
Ez l?n az érzés ami nem válogat
Felülkerekedik, nem szab határokat
A szív érdeket nézi nem figyele másra
Tán csak arra hogy azt soha meg ne bántsa
Nap napot követ percek telnek múlnak
Let?nt órai ezek csak a múltnak
Egy pillanat mégis a jöv?be réved
Számlálom a perceket míg nem látlak téged

...

Mikor a két szép szemedbe nézek,
Olyankor én semmit?l sem félek.
Igéz? tekintetednek a Földön párja nincs,
Vigyázok ragyogására, hisz ez drága kincs!

Er?t merítek bel?le nap mint nap,
S tudom ett?l jobb lesz minden nap.
Sosem fogom teljesen megunni ezt a látványt,
Mindig megcsodálom, mint egy szivárványt.

Lelkemnek ez ad teljes megnyugvást,
S szívemet melengeti ezen sugárzás.
Engedd hogy bel?led feltölt?djek,
Csupán csak azért, mert nagyon Szeretlek!

...

Szemedbe nézek,
s fejembe lát a fájdalom,
Hogy szeress, hogy csókolj,
tudom el nem várhatom.

De megismerni úgy kívánom
édes íz? lelkedet,
ha t?lem ezt is elveszed,
az ?rület lángja eltemet.

Bámullak, de pillantásod t?lem,
Rabló begyár! elmarod,
de rád nézni újra,
gyáva eb vagyok, hisz tudod.

S ha fülembe nyargal csikóstul
édes cseng? dallamod,
rút, megtiport arcomon,
egy másik világ felragyog.

Csóválja tépett farkát
az ütlegelt kiskutya,
kihez megbocsátván b?neit,
nyájasan szólt az ura.

úgy várom én is
a gyengéd, barát szavakat,
s ha megbocsátasz, én fogadom,
mint t?zt?l izzó csókodat.

De máshoz szól az ének,
s én a békés b?ntelen,
megbocsátást nem találva
heverek bús szívemen.

...