Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
...
of
84
Szívem újra él
Életem mélypontján találtál Rám,
Te adtad vissza, arcom mosolyát,
Újra célt adtál az életemnek,
Szerelmed belevésődött a szívembe.
Magányos éjjelenként mikor rólad álmodom,
Tudom te vagy akire vágyom,
Minden perc mikor velem vagy,
A szívemben örök nyomot hagy.
Álmaimban látlak téged,
Együtt vagyunk kéz a kézben.
Szemeidbe nézve fagyott szívem felolvad,
Minden dobbanása Te magad vagy.
Szerelmes szívvel téged kérlek,
Légy enyém, amíg élek.
Ha ezt szívemnek megadod,
Én örökké a tiéd maradok
...
VeszelovszkTibor
Álmom csalódása
Álmaim hazudtak,
Mikor téged mutattak.
Imáim mindhiába,
Csendben elbuktak.
Látom már,tisztán.
Szándékod hatalmát.
Akárhogy is titkolom,
Fáj az igazság.
Látom már tisztán,
Mennyit is érek.
A szerelmemet,
E perctől,garasosan mérem.
...
Néha
Néha sír a szívem
Hirtelen megdobban,
Oly messze húz a vágy
Minden seb felszakad.
Nem láthatom őt,
Csak mélyen titokban.
Nem foghatom kezét,
Valahogy ez oly furcsa.
Hogy teremtett bennünket
Egymásnak az ég,
Ha nem foghatom kedvesem
Remegő kezét.
Vagy talán a sors űz fura játékot velem?
Néha sír a szívem, néha meg remeg.
...
Ha felmegyek...
Ha felmegyek az égbe, széjjel nézhetek végre.
Láthatom szerető szíved, angyali tekinteted, tiszta lelkiismereted.
Ha felmegyek az égbe, megsimogatom puha orcád végre, csókolom a kicsiny szád és ölelem tested forróságát.
Ha felmegyek az égbe, üzenem hogy gyere hozzám végre, boldogságot hozzál szívembe ölelj át a végtelenbe.
...
Ó álmok
Ó álmok, vágyak, illatok és árnyak,
körülöttem vad lidérctáncot járnak.
Ó ábránd, hiú ábránd, csalóka álom,
mi óta láttam őt helyem nem találom.

Nem találom őt reggel, délben sem este,
pedig szemem mindenűt csak őt kereste.
Ó teremtő minek adtál nekem érzékeket,
ha nem érezhetem őt, mert enyém nem lehet.

Szemem nem látja, keresi merően,
vágyam izzik bennem emelkedően.
Nem érzem testének finom illatát,
kisszobája árnyai tűnnek az éjjen át.

Oly távol van tőlem, de nincs okom panaszra,
marad a puszta csönd, s itt állok magamba.
Gondolatim, mint játszi szellő körülötte járnak,
a Nő, Ó álmok, vágyak, illatok és árnyak.
...
Kedves-sem

Miért nem jössz már, mitől félsz?
Mi kell még? Mire vársz oly rég?
Miért nem kell a segítség?
Fogd meg a kezem, mit adjak még a szívedért?

Mit tehetnék még, hisz már, rég mindenem a tiéd.
Miért nem látod ezt?
Miért nem nyitod ki a szemed?
Vedd már észre, csak te kellesz!

Első voltam az életedben,
Most meg beállítottál a sorba, hogy én is csak reménykedjek.
Miért teszed ezt velem?
Miért vagyok csak egy játékszered?


Látom csak a bosszú vezérel ismét tégedet
Ki az ki elvesz tőlem, ki az ki miatt elfordítod a fejed?
Adtam mindent, amit csak tudok,
Te meg csak a hátadat mutogatod.


Oly sok a kérdés, hát miért nem válaszolsz?
Ha nem kellek már, ne ránts vissza folyton.
Engedj, értem ne lángolj,
Mert ennél még a pokol tüze is kevésbé fájó.



Hibás vagyok belátom, de hidd el nekem kedvesem,
Csak a boldogságodat kerestem.
Keresem most is, de ki az aki neked nálam többet ad?
Mutasd meg és fejemet hajtom előtte majd.


Megköszönöm neki, mert megérdemled a legtöbbet,
Csak kérlek, ne sírva kelljen elmennem.
Melletted minden sokkal könnyebb,
Miattad még a reggeleim is sokkal szebbek.


Érted értelmet nyert, hogy felkeljek reggel,
Hát miért hagysz most cserben?
Ha szerinted én ezt érdemlem akkor súgd a fülembe,
Neked még ezt is elhiszem.

Mondj már valamit, mert megöl a sötétség csendje.
Ha nem vagyok elég,
Akkor lökj el, ne légy velem ennyire kemény.
Ennyi elég.

Ne kínozz tovább,
Mert lassan a várakozási idő lejár.
Olyan lassan bújtál belém, mint az első hópehely egy téli estén,
De olyan gyorsan elmész, mint a zivatar nyár közepén.


Ne menj még el!
Ne hagyj magamra!
Vigyél magaddal!
Csak te vagy aki szívemben van.

Sebet ejtesz lelkemen,
Bele vésed nevedet.
Mondd, hát mit akarsz?
Vége van ma, holnap,tán jövőre, mondd, meddig tart?


Meddig ejtesz fogva reménytelen várakozással?
Van még veled dolgom
valami ezt ordítja belülről,
De a távolság közöttünk csak egyre nő.

Látom a szépet,
A jót, mi volt, mi lehetne,
Látom benned azt is amit te csak keresel,
Hát vedd észre!

Be kell látnod neked is, hogy ez így nem mehet,
Csak mond már végre ki, hogy Menj el és vissza ne gyere!
Ne kínozz tovább azzal, hogy tartalékba elteszel.
Várok rád még, nem tudom meddig, de leszek.

Itt vagyok, akarlak, De látom téged ez nem izgat,
Akkor hazugság minden mi kettőnk közt elillant.
Hazugság minden, mit elképzeltem,
Hazug az összes szó és hazug az összes perc.

De legyen hát hazugság, gyötörjön fájdalom,
Csak akkor még utoljára adj egy hazug pillanatot.
Csak egyet és vége, többet nem látsz,
De a sok szép emlék akkor is örökre velünk száll.


Égő szívem még mindig vár,
Fájó lelkem csak téged lát.
Eszem azt súgja: maradj még,
A szívem is azt mondja, hogy engem kérsz.
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó