Vázlatosan a láthatóról…

(bokorrímes)
Folynak a könnyeim és mindet felperzseli a sáros föld…
Fogynak a könnyeim és rögtön mind elnyeli a sáros föld.
Könnytelen vagyok már, de nem könyörtelen
Könnytelen vagyok már, nem szeretettelen.
Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem becsüli…
Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem igényli…

(HIAQ)
Szépre-jóra vágyni?
Enélkül éltet leélni…
Szépre-jóra vágyni?

(bokorrímes)
Az emberi szeretet, már elzarándokolt
És talán nem hagyott a lelkekben hírmondót!
Hova-merre mehetett vajon? A lakatlan életsivatagba?
Vagy kóborolva ellátogatott a szomszéd borszőlő lugasba?

(HIQ)
Ó, lélek!
Talán elveszek?
Jaj, félek…

(bokorrímes
Élet is elment,
Semmi jó nem lett.
Szeretetem kinek?
Nem kell már senkinek…

(anaforás, bokorrímes duó)
Sivár pusztaságom, sírva körbejárom,
Sivár pusztaságom, nekem… igajármom.
Sivár pusztaságom, bánat generátorom,
Sivár pusztaságom, sírva akadta torkom.

„Szép életem” mára már, mint halál kultúrája…
„Szép életem” mára már, halál hívó dudája…
„Szép életem” mára már, mint halál kultúrája.

Vecsés, 2019. április 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Anyába is lehet csalódni…

Egy vén huncut lett vagy talán más az élet?
Én magam azt hiszem gonosz, mert mivé lett…
A szép és boldog gyermekkorom… sok-sok év
Nyugalma és biztonsága, volt boldog rév…

Budapest, 2000. július 15. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.

...

A tavaszról, a szerelemről TANQ csokorban írt a szerzőpáros.

Ágyamban dúlás volt!
Hold, erősíti szenvedélyt!
Reggel, tavasz virrad!
Álom volt, de most már való!
Tavasz hozta, vérforraló...
*
Itt hagytad illatod,
Mélyen szippantok belőle.
Búcsúhajnal volt ez?
Elszállt meghitt pillanatok,
Mint a tavaszi illatok.
*
Hited, ne hagyjon el,
Lepedőt mosom, visszavár.
Némán koncentrálok!
Örök kikelet reményünk,
Vágyainkba elmerüljünk.
*
Ülök, párnát nézem…
Szemed kacaja, itt maradt!
Jó, nagy… mosás kell itt.
Napsugár őrzi mosolyod,
Szellőcske hozza illatod.
*
Ismét nagyon vágyok…
Mosolyoddal… karod, ölel.
Tavaszom zenéje…
Vágyaim mégsem apadnak,
Mint méh virágot, akarlak!
*
Lehunyom szememet,
Képzelgem, nyál-ízű szádat!
Tavasz illata leng…
Válik még álmunk valóra?
Vagy marad álom… csalóka.

Vecsés, 2017. február 25 – Szabadka, 2017. február 26. - Kustra Ferenc József - A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: „Álom vagy Való?”! Egy esemény, férfi és női nézőpontból…

...

Arccal előre,
Az élet, nem néz hátra.
Múlt-uszályt visszük…
*
Jelen rabja vagy,
Akár akarod… bár nem…
Kételyek és vész.
*
Van, kinek hintójába villám van befogva.
Enyém, a szamaras szegény ember kordéja.
A szerencsém még ilyen kordén sem közeleg,
Nekem minden csak összekuszált egyveleg.
*
Csorbult remények…
Hevük, már elenyészett.
Hű emlékezet.
*
A sors kötőfék…
A vágyak önfeledtek.
Jövőnk szárnyalás.

Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban.

...

Sorsom, születéskor kirótta rám a végítéleti bíróság által,
Hogy éltemet a végzet, omló gödrében kell leélnem, mindazonáltal
Bár éltem hosszan igaz és bűntelen rabként, senki vagyok ezen-által...

Nem akartam én meghalni, de a végítélet bíróság kivégzett,
Persze azt nem értem, hogy mi okból van, hogy magának engem kinézett
A sorsom végtelenül kegyetlen, de a konkrét haláltól megvédett.

Könnyező szemmel gödröm omló falára merengek
Közbe ez nem jó, de messzeségbe nem révedhetek...
Közelg' azonban idő, történelem része leszek!

(Septolet)
Kínszenvedés,
Ideálkeresés,
Cselvetés,
Összeszedelőzködés?

Miért volt, ami eltolt,
Mezőségem nem volt...
Létem... csak holt?

Vecsés, 2020. február 2. – Kustra Ferenc József

...

Napfényben van szívem, ó, Ida!
Napfényben van a szívem fala!
Napfény… vágylak, Ida,
Napfény… gyere Ida.
Napfényben van hiányom… Ida!

Te már lemondtál rólam Ida!
Te már közömbös vagy, ó, Ida!
Te már nem vágysz reám,
Te már nem nézel rám.
Te már végleg elmentél, Ida...

Érzés irántad, szívben Ida!
Érzés benned, felém… a nulla.
Érzés így elveszett,
Érzés így kiveszett.
Érzés-reménytelenség... bulla.

Vecsés, 2021. március 21. – Kustra Ferenc József- íródott; anaforás, romantikus búcsúzás LIMERIK csokorban.

...