Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
Több vagy
Több vagy mint hűség,
Csábító szenvedély.
Két szemed tüze,
Testemen végig ég.
Több vagy nekem,
Mint e világ vagyona.
Szerelmem lángja,
Szívemnek mosolya.
És több vagy mint egy érzés,
Egy egyszerű szeretlek.
Többet érsz minden gyémántnál,
Mert te vagy az életem.
...
Lőrincz Andrea
Csók
Vörös, édes pecsét izzik,
Ajkunk peremére,
Soha nem éreztem még,
Ilyen melegséget.
Szinte lángol a lelkem,
Tűzben ég a testem,
A szerelem mélysége,
Végleg rabul ejtett.
Vörösen izzó pecsét,
Édes, és végtelen,
Elárulja minden létező érzésem.
Szenvedve sírva, ajkunk egybeforrva,
Szeretlek mindvégig, köszönetet mondva.
...
Elszáll a nyár
Elszáll az éj, mint vándor madár,
Jő a hajnal, s vele a boldogság.
Kelteget fel a napsugár
Maradjon így, legyen mindig nyár.

Delet kopogtat az ablakon át,
S bevilágítja az egész szobát.
Végig néz fáradt arcomon,
Felnevet, s szívembe mosolyt lop.

Simítja lágyan két karom,
Nyugalmatlanság már nem ostoroz.
Kettőt arrébb lép, táncba hív,
Közben sokszor szemembe tekint.

Szememen keresztül lelkembe néz,
Felkapcsolja legbelül a reményt.
Békésség száll a házra miatta,
Süss, melegíts még napocska.

Múlik az idő, fénye máshová halad,
Ereje gyengül, ölébe nem kap.
Jő az éj, s levél hullik már
Elszáll a nyár, s vele a boldogság.
...
Végtelen érzés
Kedves emlék amit őrzök
Szívem mélyéről előtör
Ki tudja mikor és miért
Nem adnám oda semmiért.

Könnycsepp fut végig arcomon
Néha egy emlék fáj nagyon
Merengve élem újra át
Gyász elhamvadt sűrű porát.

Az érzések szüntelenül
keringőznek lelketlenül
játékot űznek szívemben
Átélt múltam a jelenben
...
Szenvedély
Mónika, a gondolat, hogy egyszer megtörhet a jég, vággyal tölt el teljesen. E vágy, mit remélem, Te is érzel már testeden, nem más, mint, hogy Kívánlak esztelen.

E vágy az, mit, ha egyszerre érzünk mindketten, beteljesít álmot s reményt teljesen. Az, hogy őrülten kívánlak, nem lehet véletlen, mert tested, szinte csalogatva hódított meg engem.

Rózsaszirmok közt fürdetem tested, majd édes tejjel kenem be, lassan, masszírozva be érzékeny lelked. Nyakad érzékeny pontjait csókolva hozom izgalomba tested, mitől végleg elveszíted az eszed.

Végigcsókolom hátad s puha gyönyörű feneked, majd feszesre izgatom a rózsától illatos gömbölyű melled. Ajkad, mi szemérem, nedvesre izgul, ekkor remélem, s vágy tölti be tested, s lelked egészen.

Felizgult testünk átjárja a kéjes izgalom, mit érezni, mindkettőnknek régen volt már alkalom. Lábad ujjait finoman megrágom, majd végigcsókolva azt, combjaid lassan, simítva feltárom.

Feltárom a gyönyör kapuját, s remegő testednek fokozom legszebb mámorát. A Gyönyört, mi addig tarthat, míg tested vágyik reá, adom majd Néked minden nap s éjszakán.

Lábaid hátamba fúródva ekkor arra kérnek, testem testeddel olvadjon össze végleg. Az érzés mit ekkor a mámorban érzel, az, mit akarsz majd Tőlem minden éjjel.

Összeforrt testünk, sóhajtól hangos Szexünk, mit érezni akarsz minden nap, ha Tőlem azt egyszer megkapod, mert mámoros kielégülésed lassan ér majd véget, mit azonnal a következő fokoz majd csodássá Néked.

Kívánlak, s vágyom testedre, míg élek, kérlek, ne kínozz többé, engedjen fel szíved végleg.
...
Skorpió Szerelem
Mónika, a vágy az, mi nem hagyja élni lelkemet, a fájdalom mi átjárja szívemet, mond, miért engedtél el engemet. Életünk oly rövid, mint hópihe az arcodon, Szerelmünk talán nem is létezett, csupán egy álom volt az ajkadon.

De nem álom volt az, hisz pillantásod máig csupa fájdalom, mert tudom, nem lehetsz enyém, -e kettétört világon. Mint harmatos pókháló, oly gyönge voltam, mint lepke szárnya oly védtelen, kérlek, adj esélyt még énnekem.

Kérlek, engedd, hogy Szeresselek, engedd közel a szívemet, de kérlek, soha de soha ne veszítsd el a lelkemet. Vigyázol rám, ez mi csavarja megsebzett szívemet, s nem a Szerelem az, mi átjárja szívedet.

A Bika, mi szenvedéllyel szeretni tudna szüntelen, most sebzett vadként vergődik lelkeden. Skorpió, mi okozta fájdalmasan gyötrő tusáját, ám ahhoz gyenge volt, hogy végignézze halálát.

Gyenge volt, pedig erős az Áros hatalma, a méhecskét mely vágyott reá, könnyedén eltaposta. Szerencsés az, ki szívből, őszintén tud szeretni, de nagyobb hatalom ez annak, kiért tudnak így érezni.

De tudd, fájdalmas titkod, ha engeded sajátommá fogadom, s megőrzöm azt örökre, mert

Szeretni foglak, Mindörökre.
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó