Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
Érzés
Egy nyugtalan érzés
mi szívemet nyomja,
Hogy lehet a világ
ily nagyon otromba.

Eltorzult képek
felém vetülnek,
boldogságom,hogy
tarthatnám én meg.

A bűnös szavak
emberek arcán akad,
elveszett pillanat
mosolyra csalogat.

Csonka világban
amelyben élek
behunyom a szemem,
s lassan felébredek.
...
Sági Éva
Kereslek
Nem találok Rád hiába kereslek Kedvesem.
Kereslek a város zajában
kereslek a csendes tájban,
kereslek az erdök sötétjében
kereslek a tisztások fényében.
Mire jó a zaj vagy a csend
a város a táj?
Kinek jó az ha a világban párjára nem talál?
Mire jó a sötét vagy a fény
az erdö vagy a tisztások?
Minek az élet kedvesetek nélkül
ha nem találjátok?
Pedig mindenütt ott van Ö.
A zajban a csendben a fénybem a sötétségben.
Szivetek majd rá talál,azzal keressétek!
...
Szerelem,
Szeretlek
Nem tudom hogy mióta szeretlek
és mi végre, de szeretlek.
Sajnálom ha sokszor megbántalak,
de tudd, akkor is imádlak.
Telnek a percek, múlnak a napok,
egyre jobban igyekszem,
mégis ugyanott tartok.

Ahogy az ajkad az ajkamhoz ér,
a szívemben érzem te vagy a vég.
Te vagy kire mindig vártam,
ha elhagysz, elveszek a nagy Világban.
Ezért kérlek téged,
maradj velem végleg!
...
Boldogság,
Az unalom
Egy barátomra vártam,
a parkban, egy padon.
Nem jött. De lett egy társam:
az unalom.
Kiderült, neki is rossz magában.
Gondolta, ha mellém leül,
az idő gyorsabban repül.

Persze, lehet, hogy csak kitaláltam,
vagy ő talált ki engem.
Ebben a bizonytalan világban
semmi sem lehetetlen.

Aztán a szavakat verssé fűztem össze,
s az unalom eltűnt. A versírás elűzte.
...
Múló pirkadat
Egy világtalan sétál a téli világban,
s nézi, mit nem láthat,
mert még hisz a csodákban.

De már lehullt az utolsó levél a fáról,
s ő már nem repes a kimondatlan szótól.
Már nem ordít némán dadogva,
már nem fordul a sötét sarokba.

Ö már nem hisz a szerelem tüzében,
mi sebet nem hagy, csak mélyen a lelkében.
Már nem fél a megkínzott halott,
de megbánta mégis, hogy tűzben, jeget vallott.

Egy világtalan sétál csak a halott világban,
s Látja, mit nem láthat,
mégsem hisz a csodákban.
...
Por és hamu
Reggelente az ablakon kinézve szörnyű látvány tárul elém
Por és hamu hull az égből, eltiport lelkek közelednek felém
Minden elsorvadt bárhova nézek, ádáz háborút kezd tűz és víz
Álom és gondolat eddig édes volt de mára mind csupa keserű íz

Élettelen vidékeken kísértetek kajtatnak emberi hús és vér után
Erdőkben barangolva mára elkorhadt tölgyfák néznek rám bután
Mintha üvegszilánkokon járnék, forró láva lepi az óceánok helyét
Démonok szállnak közénk, majd követelik igaz lelkű emberek fejét

Kiáltásokat hallok mindenhonnan közben ég és föld egymásnak ront
A Nap örök nyugovóra tér, csodás világunk végét mutatja a horizont
Némán állok egy szakadék szélén, a fal hirtelen zuhan a sötét mélybe
Lehúz mindent magával, eltűnik élő élettelen akár gyertyafény az éjbe

Nélküled porrá hullik a szívem és hamuvá ég a lelkem minden nap
A magány belőlem pillanatonként egy darabot éhes vadként kiharap
Nem marad belőlem semmi, por és hamu leszek egy kihalt világban
Utolsó mit látok csodálatos, arcod megtestesül szép rózsa virágban
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó