Bármerre járok csak is téged látlak
Minden éjjel álmomban várlak
Mikor a közeledben voltam, mindig szárnyaltam
Aztán mikor magasan voltam, hirtelen padlót fogtam
Csak zuhantam míg bele nem csapódtam a padlóba
Ekkor törött az én szívem darabokra
Nem volt részem soha ilyen fájdalomban
Azt hittem hogy mindezt csak álmodtam
Rá kellett jönnöm ez nem álom, csak a valóság
Ahol van boldogság, de még több a szomorúság
Azóta már nem is találom a hazámat
Megtanultam jobb ha összehúzom magamat
Különben olyant kapok amit nem akartam
Már biztosan rájöttem magamra maradtam
Jöhet vajon még valaki a távolba?
Aki kihúz a bajból mert így akarta

Refrén:
Nem tudom soha elfelejteni
Aki megtanított engem szeretni
Mindig bennem él a szívembe
Bennem él minden emléke

Közölni szeretné akar valami komolyat
Beleértve igaz szerelmet nyújthat
De semmi ilyent nem akart
Ett?l szívemen a bekötött seb felszakadt
Elkezdett ömleni a vér, üzenni akar
Hagynom magam többet nem szabad
Különben én járok rosszul majd
Ellenállni nem tudok, csak ha elhajt
Bármikor bekövetkezhet ez a probléma
Bárki bármit mond ez akkor sem játszma
Valakinek ennyit ér az érzés, ez baj
Most elmondja a véleményét ez a csaj
Mindenki figyel, nem másra, csak rám
Most nem érdekel, akkor sem fogom be a szám
Senki nem fogja tudni leállítani ezt a lányt
Elmondja amit az élet csak eléje hányt

Refrén:
Nem tudom soha elfelejteni
Aki megtanított engem szeretni
Mindig bennem él a szívembe
Bennem él minden emléke.

...

Ha igazán szeretsz valakit, azt soha el nem engeded! Én igazán és szívemb?l szeretlek Kicsim! És soha el nem engedlek! Midíg vigyázok Rád! Óvlak minden bajtól! Minden fájdalomtól! Hogy együtt egy csodás életünk lehessen! Én megteszek bármit! Csak légy velem kérlek! Mert Nélküled szürkének látom a kék eget! Soha senkivel nem voltam még ilyen boldog! És érzem belül, hogy mással már nem is tudnék ilyen boldog lenni mint Veled! Te teszed elviselhet?vé az életem! Te vagy a boldogságom kulcsa!

...

Hiányzol Kicsim!
Te vagy a mindenem!
Soha többé nem akarlak elveszíteni Téged!
Te vagy az életem !
Te vagy az én semmitsem ér? életem pici értelme!
Emlékszem, az els? szóra,
Emlékszem, hogy az a pár óra,
Elrepült felettünk,az id? úgy gyorsan,
A lélegzet megállt, ha veled voltam.
De éreztem melletted, jó úton járok,
Tudtam hogy szeretsz, és nincs már több árok,
Nincs már több akadály,ha kezemet fogod,
De nem hittem volna,hogy a szívem el lopod.

...

Céltalan lett az életem,
Elvesztettem akit féltettem.
Nem értettem a lényeget:
Imádom az egész énedet.

Nélküled nehezek a napok,
Csak a gyötrelem amit kapok.
Panasz nem hagyhatja el számat,
Ez az élet nyújtotta számla.

Megfizetek minden tettemért,
Amit ellened tettem én,
Amikor nem voltam melletted,
Fejed egyedül tetted le.

Sajnos nem voltam h? társad,
A síromat magamnak megástam.
A fát magam alatt vágtam,
Az egészet megbántam.

A perceket nem becsültem,
Egy szobában egyedül csücsültem.
Azon gondolkoztam pár hétig,
Hogy csinálhattam ezt végig?

...

Utállak, mert játszottál velem!
Elhitetted, hogy lehetsz a mindenem.
Csak egy játék voltam neked, kit kedved szerint manipulálhattál.
Sokszor mondtad, hogy velem lennél.
Utána mégis nemet mondtál!
Ebben hol a kegyelem?

Összetörted szívemet nem egyszer, nem kétszer sok ezer darabra.
Lettem volna szeret?d a virágzó tavaszba.
De te nem láttad, mit titkolok magamba.
Utáltalak ezért, mert csak egy játékszer voltam számodra.

...

Kásmír szoknyád álmatlan vacogtat,
hogyan feledném perzsel?, buja szád?
Lángja voltam minden végtagodnak,
torkomban érzem még kebled parazsát.
Látlak repülni nagy egek felé,
mennyei zúgók örvényében táncolsz,
blúzod veted ringó öled elé,
tested mámorától zsongva viháncolsz.
Merre lehetsz most, tüzek leánya?
Szédülten idézlek, megkondul az éj,
átfut rajtam a csönd borzongása:
matat utánunk a kotlósszárnyú szél.
Ha titkos törvények varázsa áhít,
iszonyú árnyam érted felparázslik.

...