|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az élet bája . . . | ||||||
| Vannak n?k, akik egy életen által
Kísérnek minket szomorú varázzsal, Mint hidegfény?, messze csillagok Örvények közt a gazdátlan hajót. N?k, akik mindig, mindig velünk vannak, Fanyarbús illatát az új tavasznak Ők küldik és az ?szirózsa gyászát, Gyötörnek mély emlékek távolán át. És vannak n?k - ó legyenek áldottak! - Akik nekünk az élet bája voltak. Pillangói a gyászövezte kertnek, Virágai az elt?nt édeneknek. Akik bársony szemükkel simogattak, Vagy selymét adták ránk finom szavaknak S emlékük úgy él, mint Mozart-szonáta, Vagy márciusi reggel ragyogása! | ||||||
| ||||||
