|
|
|
|---|---|
 |
|
| Emlék Foszlány | |||||
| Előttem pár emlék foszlány, hol életem legmélyebb pontján jártam,
Felidézem a pillanat kínok-kínját, mikor lelkem fogságába zártan, Kerestem egy járatot, várva hogy meglelem a választ ott, Azon a helyen, hol önfeledten játszhatok, nyugalmas pillanatok peremén, Merész gondolataim, vérző valóságba taszítva, elhantolták a reményt, Mélybe esve zuhantam, feneketlen szakadék, mely mindent elnyelt tudatban, Minden szempillantás egy örökkévalóság, de kiálltam a próbát. Áthidalt érzelmek, mit végtelen megvetek ezután, mondhatom bátran, Ráhatással a legbenső indulatokra, humán-tudatos harmóniában! | |||||
| |||||