|
|
|
|---|---|
 |
|
| Poharam | ||||||
| Poharam, mindig csak félig volt teletöltve,
Soha nem sétáltam szerencsével karöltve. De még nem adtam föl, bízok és reménykedem, Meglátom, szerencsésebb lesz-e az életem. Sokszor a küszöbön álltam... néztem befelé, Sokszor álltam ott, de nem ülhettem tűz mellé. Sokszor volt jó ötletem, mibe belefogtam, Másoknak ez sikerült, én meg belebuktam. Élet nekem, habzó, foszforeszkáló tenger, Saját karmám nem hagyja, hogy lehessek ember. Dobok és fuvolák zenéje fölöttem zeng. Nekem meg itt lent csak villámlik, és az ég zeng. Nem sírok, már minek, ez úgy sem segít semmin, Tovább töröm magam, hogy túllépjek a semmin. Csak azért is dolgozok egy rossz jóslat ellen, Bízok, nagyon várom, hogy eltünjön az ellen. Gyál, 2005. november 2. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
