|
|
|
|---|---|
 |
|
| Csendesen regélek | ||||||
| Csak ülök és csendesen regélek
Csak magamnak, sok régi emléket. Voltak napfényes pillanataim, És valósak a borongásaim. Kinézek, idő kint borús és esik, Saját időjárásommal egyezik. Ami nem megy, nem szabad erőltetni. Igaz, ezt rám is lehet vetíteni. Érdekes ellentmondása ennek, Mit mondanak a sikeremberek. Ők kivétel nélkül azt állítják, Sikeresek, mert ők, kiharcolták. Bizony a lecke, így már fel van adva, Mit fogadjon el a Föld haladója. Azt hiszem, már a megoldás megvan. Hó-hó! Sikeresek véleménye nem mérvadó! Én már bizony másféle vagyok, mint ők, Mások a bánatok, mások... örömök. Ahol, és amikor ők ott voltak, Bizony ott legendákat csináltak. Nekünk, csak sima földi halandóknak, Mások nagy sikerei mutatóak. Hiába, no, nem megy körülmény nélkül, Öregségre élet marad, emlékül. Idő homályosít, rosszra nem emlékszem, Magamban fölemelem én-csekélységem. Ha-ha nevetek is, ez fél megoldás, De csak ez jutott, ez van és nincsen más. Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
