|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egyedül | ||||||
| Egyedül fogok én állni a világon.
Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom. Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon, Aki szenvedésben csókot csókra adjon. Csókot csókra adjon s aki h?, nem álnok, Aki büszke arra, hogy mellette állok. Aki míg én alszom ?rködik könnyezve, És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve. Aki szeret engem, aki meghal értem S még akkor is szeret örök-visszatérten. S nem fog borulni le rám senkise sírva, Ha majd távozom az örök-néma sírba. | ||||||
| ||||||
