|
|
|
|---|---|
 |
|
| Annának, utolszor | ||||||
| Te messzeségek asszonya, te emlék,
Isten veled, most elküld már szívem. Mennék utánad, ó de merre mennék? A végtelenbe tán? Te csillag vagy ma már az égíven. Isten veled! Te vagy a fiatalság, Az édes múlt, az elveszett tavasz, Magamtól búcsúzom, ha küldöm Annát. Az ifjúságomat, Amely egyetlen, messze és igaz! Isten veled! Ma oly dal kél szívemben, Mint boldog visszhang bús sz?l?hegyen, Mely várni fog fagyos, fehér telekben. A sz?ke napra vár. Isten veled napom, egyetlenem. | ||||||
| ||||||
