|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az estvéhez | ||||||
| Csendes este! légy tanúja,
Mint kesergek én. Szívemet mint vérzi búja Lilla szép nevén. Lágy árnyékkal Sz?jj be engemet S e tájékkal Zengd keservemet. Mert csalárd az emberekben Már a szív nagyon, És az érzéketlenekben Több kegyes vagyon. Csendes este! ah, tekints le, Nézd e bánatot. Könny helyett szememre hints le Tiszta harmatot: Mert elfogytak Régi könnyeim, Úgy rámrogytak Szenvedéseim. Nincsen, aki sírna vélem, Szánna engemet. Így vesz?döm, míg leélem Kínos éltemet. Csendes este! Már alusznak Mások édesen, Vagy viszonti kedvbe úsznak ?k szerelmesen. Én aggódom: Hát mit is tegyek? Nincs más módom, Nincs hová legyek. Édes este! ah, ne hagyj el, Zárj le más szemet, És lakásodig ragadj el Innen engemet. Csendes este! balzsamozd el Durva kínomat, Vagy reám végtére hozd el Várt halálomat. Mert fájdalmam Többre, többre n?, És nyúgalmam Senkit?l se j?. Lilla is mid?n eszembe Ötlik, elhalok S újra felfakadt sebembe Szinte meghalok. Csendes este! ah, ne hozd el Még halálomat, Kérlek, óh, ne balzsamozd el Gyenge kínomat. Inkább áztasd Sz?z szemed te is És dupláztasd Kínom ezzel is. Lilla vesztén sírdogálni Drága sors nekem, Sírdogálva haldogálni Szép halál nekem. | ||||||
| ||||||
