|
|
|
|---|---|
 |
|
| Napfénypászták… | ||||||
| Versben és HIAQ – ban…
A búsuló este vállrojtokként lóg már a vállamon, Látom, legott beborítja a virágdíszes udvarom. A napfénypászták már csak olyan bénán botladoznak, Mennek aludni, de majd reggel életrevalóak. * Fény, maga az élet, De vajon a sötét is fény? Első a napsugár. * Déli nap aztán, süt biza hét ágra, Akkor van nagy szükségünk az árnyékra. Fényre, melegre, és a választékra... Télen is kell a meleg, kell az a nulla fok, Jó, ha kint fagyoskodva, mínusz tízben álltok? És nem utolsók a napsugárról szőtt álmok. Ősszel még be kell zsebelni, kevéske, utolsó napfény pásztákat, Tedd ki az arcodat és gyűjtsd be az utolsó napfénysugarakat… * Hol csökken éltető Nap, hol meg megjön a tavasz! Szedd össze, mit elérsz. * Tavasszal már oly' nagy a hiány a napfénypásztában… Ülj ki, hallgasd a madarakat és napozz a tájban. Estére, ha kezdenek lelógni a sötétes vállrojtok, Ne búslakodj, reggelente mindig jönnek új, napos napok… Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
