|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kísért a matt múlt… 2. | ||||||
| Lelkemben a múlt a kincs, de szépség sosem tart örökké,
Ahogy öregszek, több a múltam, út így válik rögössé… Életünk a múlt, a jelen és a várva várt jövő! Olykor kínos, javíthatatlan, lehet, ökörködő. Van bizony, ha ideért, akkor rögvest irgalmatlan, Máskor meg sokszor oly' felemelő, sőt szakadatlan. A jövő, az maga a múltat elsöprő, És van, amikor olyan, mint lélekvesztő! A jövő, az eljövendők meghozója, Meg van, amikor a kóma okozója. Az élet bizony, hihetetlen gyorsan elmúlik, Mikor fejed felett az időoszlop lehullik… Merenghetsz az élet csendjében de, összeomlik. Elmélkedni az élet múlásán, annyi, mint múltba menni, Idő múlik, rohan a világ, és ez ellen nincs mit tenni. Ami elmúlt, késő bánat, vissza nem jön, kár keseregni. A múlt aurája, szinte minden elől védelmez, De gondolkozz, nem mindegy a lelked miként vélelmez. * Érzed, betemet A múlt, csak rosszabb lehet. Nem, mert csak jobb lesz. * Múlt, húz és taszít. Maradj Te igaz ember. Út… csak előre! Ha merengek, a csend üzenetet is küld nekem, Tudom, hogy enyém a saját múlt, nyugszik a lelkem. A múlt-erő körülvesz, mert ez az én életem… A múltamon, ha elmerengek, közben megszűnik az idő, Ilyenkor velem van az emlékem és ebben van az erő... Merengésem is véget ér, bármennyi a reá szánt idő! Miközben merengek, el is bambulok, de megy az idő, Marad a csend, nyugalom, szeretet, ez akkor elő jő! Megnyugszik a lelkem tőle, mert érzem, ebben a jövő! Repül az időm, a múltam nekem is folyvást csak nő, Érzem én, egyre többször kell merengésre az idő. * Kopott fényképek… Pótolhatatlan érték. Személyes emlék. * Emlék értékek, Múlt idő kitöltői. Ősiség álom. Vecsés, 2015. szeptember 30. - Kustra Ferenc József - íródott; versben és senrjúban. | ||||||
| ||||||
