|
|
|
|---|---|
 |
|
| Félszeg álmok? | ||||||
| Manapság olyan a világ, hogy ki-, és megkopott az a mosolyság!
Kopott, rajta mosolysággal járni… emberek nem fognak imádni… Kopott mosolyon, mögött azért mélázgatok, sőt elgondolkozok! Van még, hogy hallgatom a szívem dobbanását, hallom kutyák ugatását… Közben fölmerülnek benne régi emlékek, miket meséltek a vének… Ha rám süt a nap, az segít a lelkemen, gondolatom előre megyen. Ezt a félszegséget nem én csinálom, de a környezetem… éppen ezért nem imádom. Le vagyok lassulva is, kevés a hajtóerő, pedig mennyi volt bennem az őserő?! Olyasmi vagyok, mint ki repülővel lezuhant, de szerencsére még nem várja a hant… Lennék én Más, de vajh’ hogyan? Arcvesztés? Vecsés, 2016. június 2. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
