|
|
|
|---|---|
 |
|
| Már talán… | ||||||
| Vénségemre felismerést tettem,
És már talán, kicsit bölcs is lettem. Emberek sem nem szépek, se nem jók, De, ha kell bárkivel jó-pofizok. Minden nappal múlik az idő, életóra ketyeg, Van homokórám is, abban a homok: pereg, pereg... Már csak lassan zakatoló az életvonatom, Az utazó homokóra... pereg monotonon. * Élet kezdődik, Folytatódik, véget ér. Sors? Élet maga! * Elindul élet, És alakul valahogy. Mindenható sors! * Élet megkezdve, Folytatódik végéig… Életünk… sorsunk! Vecsés, 2014. december 2. – Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban, önéletrajzi írásként | ||||||
| ||||||
