|
|
|
|---|---|
 |
|
| A szerelem melegítene | ||||||
| Ha vóna, de nuku…
Hűsűl az idő, de szerelem melegítene, Csak nincs nő egy se, aki bőszen fölhevítene! Pedig nem lennék neki hálátlan, Viselkednék, mint aki pártatlan. De a gond, nem tudom hol és merre keressem, Pedig nőért rettenetesen fáj a lelkem. * Nem minden nő tűnik el! Van ki téged őszintén ölel, Szívből, igazán. * * Tudom és érzem, hogy én senkinek nem kellek, reám senki nem vet szemet, Én meg nem szeretem a nő nélküli bús-magányos, csak tengés életet. * Ne fájjon szíved, lelked, Csak vár sorára a szerelem. Talán épp most jő! * * (Bokorrímes) Az udvaromban van egy kút, vajon ugorjak bele? Szerencséje neki, mert vagy negyven éve, már tele… Így a nagy ugrás elmarad, földön a lelkem helye. * Még lángol benned a szó! Itt a helyed, sokan szeretnek. Ne gyötörd magad! * * (Bokorrímes, önrímes) Megint kibabrált velem az élet, pedig csak enyém nőt kérek, Aki szeretne, aki zsíros kenyeret is főzne, mit kérek. Bíz’ ez egy hevenyészett kívánság... amit vágyva, nagyon kérek. * A szívem érted dobban. Nincs ok búra, mindened leszek. Vágyad teljesül. Vecsés, 2025. április 11. – Siófok- 2025. április 17. Kustra Ferenc József- írtam: bús versnek, mert senkinek kellek. A senrjonok: poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva munkája! | ||||||
| ||||||
